A barbizoni iskola egyik vezéregyénisége, aki paraszti témáiról nevezetes. Normandiai parasztcsaládban született, és Cherbourgban kapta az első művészi útmutatásokat. 1837-ben Párizsba ment, és Paul Delaroche tanítványa lett. 1840-ben mutatkozott be először a Szalonban egy arcképpel. Párizsban töltött nyomorúságos évek után, 1849-ben Barbizonba költözött, és itt is maradt egészen élete végéig. Az 1840-es évek elején még rokokó stílusban festett erotikus aktokat és gáláns jeleneteket. 1847 táján erőteljesebb stílusra tért át. Amikor világossá vált számára mindaz a változás, amit az urbanizáció és az ipari forradalom hozott, paraszti tematikák felé fordult. Döntését az 1848-as forradalom megerősítette. Millet ettől az évtől kezdve paraszti tárgyú képeket állított ki a Szalonban (Magvető). 1849-től a barbizoni festői csoportosuláshoz csatlakozott. Különösen Daumier volt rá hatással, s jó barátja volt az iskola vezető mestere Théodore Rousseau. Rousseau és ő egymás melletti házban laktak, Rousseau jobb anyagi helyzetben volt, s olykor kisegítette festőbarátját. Millet, a földműves fia Barbizonban is mint paraszt élt, kék blúzban, szalmakalappal, facipőben járt. Megtalálta saját hangját, s termékeny alkotónak bizonyult, de a siker csak közvetlenül halála után érte el. Angelus c. festményét ő még csak 2500 frankért tudta eladni, de egy 1889-es árverésen már 800 000 frankot adott érte egy gyűjtő, Chauchard, aki azt gyűjteményével együtt a Louvre-nak hagyományozta.

A paraszti figurák, mezei munkások életerős, monumentális megjelenítése, minden humor vagy anekdota stílusú részlet nélkül, újdonság volt a francia művészetben; korábban nem számított festői megörökítésre méltó motívumnak. Azokban a politikára érzékeny időkben forradalmi megnyilatkozást láttak az ilyen művekben. A festő azonban valószínűleg csak saját meggyőződését akarta kifejezni, arról hogy az ember szakadatlan munkára ítéltetett. A Kalászszedők és az Ember kapával sok kritikát váltottak ki, feltételezett politikai tartalmuk miatt. Az Ebédelő aratók, Ruth és Boáz bibliai történetére utal, és Poussin kompozíciós megoldásaira emlékeztet. Gyakran használta fel a hajnal vagy az alkony szórt fényeit idealizált, melankolikus témáinak táji környezetéhez (Tehenét itató parasztasszony; Angelus). 1863 körül, Rousseau hatására a tájképi elemek megerősödtek képein (Hegytető).

Millet számos rajza és pasztellképe is fennmaradt, amelyek a mindennapi élet és egyszerű tevékenységek megjelenítései (Kádár; Favágó). 

Forrás: Akadémia