John Milton világa

ELVESZETT PARADICSOM

Előttük a világ, hol nyughelyet
lelnek, s vezérük lesz a Gondviselés.
Kéz kézbe, lassú vándorlépteik
magányban az Édenen át vezetnek.

Jánosy István fordítás

Milton, az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, az angol polgári forradalom harcosa tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen tehát, hogy mindkét főműve a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban.

1655 táján fogott hozzá az Elveszett paradicsom tizenkét énekének megírásához. Az eposz cselekménye az Alvilágban kezdődik, ahol a Sátán és társai a nagy bukás után visszanyerve eszméletüket gyűlést tartanak, és elhatározzák az emberi nem megrontását. Hiába figyelmezteti arkangyal Ádámot és Évát, a Sátán kísértésére Éva mégis eszik a tiltott gyümölcsből. Ádám pedig a bukásban is hű társa marad. A lázadó Sátán győzelme már-már teljes, ám az arkangyal a megváltás ígéretével bocsátja útjára a paradicsomból kiűzött ősszülőket, akiket a Gondviselés mégis tovább vezérel. Az arkangyal nemcsak a jövendőt - a megváltás útját-, hanem a múltat, a kozmikus viszály eredetét is feltárja Ádám és Éva előtt. Elbeszélésébe sűrűsödik az eposz puritán-nemzeti mondanivalója: minden rossz forrása a lázadás, melyet az angyalok egy csoportja, élén a Sátánnal, Isten ellen szított. Ez a gondolat sokféle későbbi értelmezésre adott lehetőséget, s bár a nagy eposzban túl sok az elvont teológia, zengzetes verselése pedig a nem angol anyanyelvű olvasók számára nehezen érzékelhető, gondolatgazdagsága s helyenként a fordításokon is áttörő nyelvi-költői ereje a világirodalom nagy eposzai közé emelik.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A KÜZDŐ SÁMSON

Ígérték: Izraelt megmentem a filiszteus igától,
s a nagy megmentőt itt leled Gázában,
vakon, a malom rabszolgái közt,
filiszteus igában láncra verve!

Sámsont a monda szerint angyal jövendölte meg szüleinek. Intette anyját, hogy míg teherben van vele, tartózkodjék részegítő italoktól és húsételektől, mert gyermekét az Úr választotta ki, hogy majd megszabadítsa Izraelt a filiszteus elnyomástól. Isten ezért roppant erővel ruházta fel a hőst, erejét azonban ahhoz a feltételhez kötötte, hogy nyíratlan megőrzi hajfürtjeit. Első feleségét Timnátból választotta, a nő azonban hamarosan megcsalta. A hős bukását második felesége okozta, aki a filiszteusok unszolására megtudta Sámsontól erejének titkát, azután álmában levágta csodálatos fürtjeit. Az immár tehetetlen hőst a filiszteusok megvakították és láncra verve Gáza börtönébe vetették. Itt kezdődik a tragédia tulajdonképpeni cselekménye.

A küzdő Sámson a költő utolsó nagy műve, egyetlen drámája a shakespeare-i dramaturgiát elutasítva a görög tragédia hagyományaihoz nyúl vissza (ezt a dráma előszavában szépen és alaposan meg is indokolja). A darab felépítése szinte statikus, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának modorában, mégis hatalmas mozgás megy benne végbe a végkifejlet felé. A megvakított, megalázott Sámson a filiszteusok rabszolgájaként tengődik, kétségbeesését és
lelkiismeret furdalásait semmi nem enyhíti, ám amikor az ünnepet ülő filiszteusok még jobban megakarják alázni, végzetes bosszúterv jut eszébe: ledönti az ünnepi csarnok oszlopait, s a filiszteus nagyurak közt maga is halálát leli. A költő személyes tragédiájának (vakságának) és a legyőzött lázadás törhetetlen dacának hangot adó tragédia az angol költészet gyöngyszeme.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A vak szonettje

Tűnődöm olykor, mért szállt rám homály
éltem felén? E tág föld vak legén
talentumom tétlen mért rejtem én,
mely így elásva bennem kész halál?

Ha majd a számon kérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
"Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?" -
lázongok halkan. Ám vigaszt talál

türelmem és szól: "Senki sem viszen
méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent

király. A szárazföldön és vizen
sürögteti szolgái ezreit
s az is cselédje, ki csak vár s mereng".

(Tóth Árpád fordítása)