Gabriela Mistral költő (eredeti nevén Lucila Godoy Alcayaga), tanár, diplomata és híres feminista volt. Hosszú éveken át vidéki tanítónőként dolgozott, de írásaival korán felhívta magára a figyelmet. Nemzetközileg Vigasztalanság című könyvével vált ismertté. Hazájában – ahol állami díjat is kapott – igen nagyra becsülték, még konzuli teendőkkel is megbízták: Madridban, Lisszabonban, Nizzában, Brazíliában és az Egyesült Államokban képviselte országát. Műveiben – csakúgy mint hétköznapi életében is – az elnyomottakért küzdött, fellépett a nők, az indiánok, a gyermekek érdekében. A halál szonettjei című kötetében közölt verseivel hívta fel magára a figyelmet. Legismertebb kötete az 1922-ben megjelent Vigasztalanság, amelyet már csak két újabb gyűjtemény követett, a Torlasz (1938) és a Szőlőprés (1945). 

Az irodalmi Nobel-díjat 1945-ben kapta "lírájának magasröptű gondolatiságáért és érzelmi mélységéért, ami a költő nevét egész Latin-Amerika jelképévé tette". Így ő lett "a gazdag ibér-amerikai irodalom királynője". Verseinek legszebbjei magyarul is hozzáférhetők, - antológiákban jelentek meg - Hesperidák kertje (1971); Hová mégy a nyárban? (1979). A Chilei Köztársaság 1995-ben alapította a róla elnevezett Gabriela Mistral Emlékérmet annak tiszteletére, hogy akkor 50 éve kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Az emlékérmet Chile azoknak a külföldi művészeknek adományozza, akik hozzájárultak a chilei kultúra megismertetéséhez. Érzelem gazdag költészetének tárgya a szerelem, az anyai szeretet, az együttérzés minden elesettel.

Forrás: Irodalmi Lexikon

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL