Moldova György világa

AKIT A MOZDONY FÜSTJE MEGCSAPOTT
Moldova György nagyszerű és nagy sikerű riportkönyve finoman árnyalt képet ad egy nélkülözhetetlen szolgáltató intézményről és az intézmény működését biztosító emberek életéről. A forgalomnak menni kell a címe az első résznek, amelyben az ország legnagyobb pályaudvarának, a Budapest-Ferencvárosnak a mindennapjait mutatja be és számba veszi a szinte eposzba illő erőfeszítést, ahol a vasutasok csökkentett létszámmal mostoha körülmények között biztosítják a forgalom menetét, felejthetetlen portrét rajzolva róluk. A Vezérállás című rész a mozdonyvezetőkről, fűtőkről, mozdonyokról szól. Moldova riportalanyai nem használnak nagy szavakat, mégis beszélgetéseik rávilágítanak munkájuk szépségeire és nehézségére. A Lassújeltől félnek a mozdonyvezetők és a vasutasok, mert ez azt jelenti, hogy késik a vonat. Az író számba veszi, hogy mi az oka az egyre sűrűsödő lassújelnek: elavult pálya, rossz sín, modern biztosítóberendezések hiánya stb. Egy fejezetben a záhonyi átrakodó pályaudvarral, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjével foglalkozik, bemutatva a kézi és gépi rakodást. Az Utolsó vonatok a megszüntetett szárnyvonalak szerteágazó problémáit elemzi. Az utolsó fejezet a vasutasok gyógyítását, rehabilitálását, a beteg vasutasok sorsát vizsgálja.

Moldova csodálatosan tudja szóra bírni az embereket, őszintén, nyíltan vallanak színt neki. Annyi érdekes információt tudunk meg a MÁV-ról és a vasutasokról, hogy a könyv elolvasása után egészen más szemmel nézzük majd a vonatokat és a velük foglalkozó hadseregnyi embert.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A SZENT IMRE-INDULÓ
- És miért nem lázadtagtok fel? - Nem lehetett. Azt hittük, így jobb lesz... - hangzik az egyik dialógusban az újra és újra visszatérő érv, amellyel a többség még a vágóhíd küszöbén is igazolja a kompromisszumos alapon szerveződött Zsidó Tanács passzivitását, azt a hitet, hogy az állampolgári lojalitás, az utolsó leheletig megtartott engedelmesség végül is majd elhárítja az erőszak haragját. Igen kevesen vannak, akik tudják, hogy nem az átvészelés a fontos, hanem az, hogy mennyit kell az embernek önmagából feláldoznia. Koterba, a lengyel zsidó orvos, Teitelbaum, a dési rabbi ilyenek. A Szent Imre-induló főhőse, akit kisfiús álmaiban, abban a törekvésben, hogy "imrés" diák lehessen először a numerus clausus zavar meg, később a világméretű katasztrófa, a háború és a gettó szörnyűségei idején azok közé tartozik, akik Koterbát tekintik példaképnek. Míg a többieken szinte semmit sem változtatott a tragédia, Kőhidai Miklós átélte a katarzist: apró jele ennek, hogy amikor már felveszik a Szent Imre Gimnáziumba, tudja, ennek semmilyen jelentősége sincs. A regény folytatása (Az elhúzódó szüzesség) arról szól, hogy a gyermekkori élmények miképpen hatnak ki Kőhidai további pályájára.
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

Az elhúzódó szüzesség
A Szent Imre-induló folytatása arról szól, hogy a gyermekkori élmények miképpen hatnak ki Kőhidai további pályájára, milyen emberré, személyiséggé teszik az átélt borzalmakból tanult kisfiút az ötvenes évek. A regény első része még megpróbálkozik azzal, hogy a zsidóság problémáit az új helyzetben is tovább vizsgálja, később azonban ez a tematika teljesen átadja helyét az életrajznak, Kőhidai főiskolai és katonai évei enyhén kalandos, egy nagy szerelemmel feldúsított ábrázolásának. Az Elhúzódó szüzesség semmiképp sem problémaregény, bár itt-ott olvashatók benne rövidebb passzusok arról, hogy milyen szerepe, helye volt a személyi kultusz éveiben a zsidóságnak, illetve az antiszemitizmusnak, ezek a részek azonban korántsem állnak A Szent Imre-induló gondolati szintjén. A lényeg ebben a műben Kőhidai kettős nevelődése: elméletileg főiskolai tanárától, Lancsától tanul a legtöbbet; lelkileg, szexuálisan és érzelmi szinten Margit a tanítómestere. A regény tulajdonképpen befejezetlen: Kőhidait, aki háromnapos szabadságra fölutazik nyíregyházi laktanyájából és hiába keresi Margitot éppoly kialakulatlan, tanácstalan és talányos figurának érezhetjük, mint az első regény elején.

AZ UTOLSÓ HATÁR
A regény A Szent Imre-induló és az Elhúzódó szüzesség című regények folytatása. Hőse Kőhidai Miklós, aki félbehagyott Főiskolai tanulmányai után az ötvenes évek magyar Néphadseregében találja magát. Zsidó volta - akárcsak a trilógia első két kötetében - itt is meghatározza sorsát, sőt mindennapjait. Ennek köszönheti ugyanis, hogy megismerkedik a nála néhány évvel idősebb orvosnővel, Katalinnal, aki egy zsidó család egyedül maradt sarja, s közöttük hamarosan szerelem bontakozik ki. Szerelmüket az is táplálja, hogy közös akcióba kezdenek Bicskei őrnagy ellen, aki Kőhidai egyik barátja szerint a háború végén nyilasként szolgált Zuglóban. Viszontagságos bonyodalmak után sikerül bebizonyítaniuk Bicskei nyilas múltját. A volt őrnagyot a bíróság több évi börtönbüntetésre ítéli. Nyugodtan telnek napjaik, ha nem számítjuk, hogy az orvosnőt többször halállal fenyegetik Bicskei lebuktatása miatt. Aztán Katalin terhes lesz, de ez a más szemében örvendetes tény Kőhidait nagyon felkavarja, ő ugyanis nem akar gyereket ebben a bomlott világban. Végül Bicskei barátai beváltják fenyegetésüket...

A regény soványka története feldúsul még hosszabb-rövidebb eszmefuttatásokkal a zsidó sorsról, az élet értelméről; megismerjük az ötvenes évek közepének magyar ivási szokásait, a szeretkezés akkoriban dívó módozatait.