Pieter Cornelis Mondrian 1872. március 7-én született Hollandiában az Északi-tenger és a német határ között félúton fekvő kisvárosban, Amersfoortban. Apja, a hágai származású Pieter Cornelis Mondriaan, a szigorú, mélyen vallásos kálvinista tanító már-már zsarnoki keménységgel irányította családját, mely parókakészítő, kereskedő, prédikátor-tanító ősökkel dicsekedhetett, múltjával és jelenével, puritán, szélsőségektől mentes életével tökéletesen példázta a holland eszményeket. Anyja a szintén hágai Johanna Cristina Kok volt. Mondrian szüleivel 1880-ban Winterswijkbe költözött, ahol a család legkisebb, egyben ötödik gyermeke, Carel világra jött. Winterswijkben születtek Mondrian első rajzai is: az iskolában rendezett vallási ünnepekre készültek, s biblikus jeleneteket ábrázoltak. 1892 Beiratkozik az amsterdami Képzőművészeti Akadémiára. 1909 Kiállít a Stedelijk Múzeumban Jan Sluyters, Cornelis Spoor, Jan Toorop társaságában. Érdeklődik a teozófia iránt. 1910 A Teozófiai Társaság tagjaként kiállít a Szt. Lukács céh kiállítótermében a luministák kiállításán. 1911 Részt vesz a Modern Művészkör alapításában és kiállításain. Párizsba utazik, Conrad Kickert műtermében dolgozik. 1912–13 Kubista hatás érvényesül festészetében. 1914 Visszatér Hollandiába, a világháború kitörése miatt 1919-ig ott él. Móló és Óceán sorozat (1914) A képeken a mólóhoz és a parthoz verődő hullámok ritmikus mozgását érzékelteti; ez a sorozat Mondrian utolsó olyan munkáit tartalmazza, amelyeknél még konkrét természeti jelenségből indul ki. A formai kifejezés vízszintes és függőleges egyenesekre korlátozása már a De Stijl képi eszköztárának alakulását jelzi. 1915–16 Találkozik Theo van Doesburggal, Larenbe költözik, ahol barátságot köt Schoenmaekers filozófussal és Bart van der Leckkel. Schoenmaekers – a teozófia lelkes híve – két könyvet jelentet meg ekkoriban A világ új képe (1915) és A képi matematika (1916) címmel, melyek döntő hatást gyakorolnak Mondrian neoplaszticizmusára. Schoenmaekers a teozófia tanából veszi át azt a gondolatot, hogy a valóság lényege ellentétes erők sorozataként kifejezhető, és hangsúlyozza a függőleges és vízszintes egyenesek, valamint az alapszínek fontosságát. Azt állítja, hogy a világ új képe kontrollálhatóan pontos, értelmezi a valóságot, egzakt szépséget nyújt. Van Doesburg bátorítására Mondrian teoretikus rendszerét írásba foglalja, amely "Neoplaszticizmus a festészetben" címmel lesz ellátva. 1917 Részt vesz a De Stijl csoport és folyóirat létrehozásában, cikksorozatot indít a lapban. Schoenmaekers és más teozófusok hatására Mondrian a neoplaszticizmust, mint az univerzum alapstruktúráját alkotó ellentétes erők kiegyenlítését definiálja. E kettőség feloldásával a neoplaszticista alkotások tökéletes harmóniát sugároznak, abszolút, egyetemes értékeket fejeznek ki. Az abszolút harmónia a kiegyenlített viszonylatok konstrukciójában jut érvényre… "a színes négyszögű síkok és függőleges-vízszintes egyenesek helyzete, mérete és képi értéke által." Van der Leck hatására válnak színessé Mondrian négyszögű síkjai, főként az alapszínárnyalatokat veszi át tőle. Ebben az évben jut el Mondrian és Van Doesburg a tökéletesen nonfiguratív képekhez, ahol a formák nem a természeti tárgyak absztrakciói. 1918–19 Ekkor festi első rombusz kompozícióit és következetesen használja a vízszintes és függőleges egyeneseket, mint a festmény alapvető szerkezeti elemeit. 1919 Visszatér Párizsba. 1920 Le néo-plasticisme című írását Leonce Rosenberg jelenteti meg. Mondrian a műtermét naoplaszticista belső térként fogja fel és ennek szellemében rendezi el a bútorokat és színes négyszögű síkokat a falakon. 1921 Képein kizárólag tiszta alapszíneket (vörös, sárga, kék) és fekete, fehér, szürke színeket használ. Így elérkezik kiforrott, érett stílusához: fehér alapon négyszögű síkok fekete egyenesekkel elválasztva egymástól – ez jellemzi ekkor készült festményeit. 1925 A Bauhaus könyvsorozatában Le néo-plasticisme írása Neue Gestaltung címmel jelenik meg. Kilép a De Stijl csoportból, mert nem ért egyet Van Doesburg elementarizmus elméletével. 1929 Tagja lesz a párizsi Cercle et Carré csoportnak. 1931 Csatlakozik az Abstraction-Creation csoporthoz. 1938 Londonba települ. 1940. Októberben New Yorkba érkezik, a művészeti élet centrumába kerül. Számos egyéni és csoportos kiállítás résztvevője. 1944. Februárban meghal New Yorkban.

Korszakai

• Első korszak: (1888–1911) Mondrian első alkotói periódusát 1888-tól – legkorábbi fennmaradt, erdei tájat ábrázoló rajzának elkészülésétől – 1911 végéig, az első kubista képek megjelenésének idejére helyezik. Ám az is bizonyos, hogy az 1908–9-ig elkészült majdnem négyszáz festmény és grafika nem vehető egy kalap alá. Ez a két évtized nemcsak logikusan és szorosan kapcsolódott a kubista korszakhoz s a neoplaszticista munkákhoz, hanem jelentős műveket is eredményezett. Mondrian nem egyszerűen önmagát megtagadva vált absztrakt festővé, nem egyik napról a másikra hagyott fel korábbi stílusával, hanem szigorú és következetes elemzések árán alakította ki idiómáját. Az 1888-tól 1911 végéig tartó időszak tehát több periódusra osztható, melyek időhatárai ugyan meglehetősen elmosódóak – Mondrian egy időben több úttal is kísérletezett –, ennek ellenére elkülöníthetőek.
  
         * * Első korszak első periódus (1888–1900)
         * * Első korszak második periódusa (1900–1904)
         * * Első korszak harmadik periódus (1904–1911)

• Második korszak (Kubista periódus): (1912–1914) A periódus az első teljesen absztrakt műveket eredményezi, de még nem neoplaszticista képekkel.

• Harmadik korszak: (1914–1918) 1913 végétől, 1914 elejétől kezdődik az utolsó szakasz a neoplaszticizmushoz vezető úton, ez 1918-ig tart.

• Negyedik korszak: (1918–1942) Az 1918 és 1942 közötti korszak, melyet 1942-től a New York-i, fekete nélkül festett művek sora zár,

• Kései korszak: (1942–1944) Elkezd egy új, ám halála miatt töredékesen maradt korszakot.