Szegényparaszt családból származott, atyja, Móra Márton foltozó szűcslegény, majd mester, anyja, Juhász Anna kenyérsütő asszony. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. Gyermekkorában a faluszéli szegény gyermekek sorsát viselte. Egyetlen igazi játéka volt: az olcsó körtemuzsika; a többit maga alkotta sárból, agyagból, pipacsból, bogáncsból. Móra Ferencet írni-olvasni az édesanyja tanította meg. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de csupán egy évig tanított mint segédtanár a Vas vármegyei Felsőlövőn. Innen még a század elején mint a Szegedi Napló munkatársa került Szegedre. Ez a város vált szellemi otthonává, írói pályája teljesen összeforr Szegeddel. Itt segítő társak állnak mellette, s 1902-ben feleségül veszi diákkori szerelmét, Walleshausen Ilonkát, s ettől kezdve a családi otthon melege, szeretete Móra pihentetője és erősítője lesz. Panka érkezése után vált igazán teljessé a család. 

A Szegedi Naplónak 1913 – 19 közt főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amely nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a város Somogyi Könyvtárának és a Városi Múzeumának őre. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója. Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926). Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt. Tagja volt a Petőfi (1915) és a Kisfaludy Társaságnak (1931). Pályáját versírással kezdte (Az aranyszőrű bárány, elbeszélő költemény, Szeged, 1902; Szegénysoron, Szeged, 1905), később is írogatott verseket (Könnyes könyv, Bp., 1920). Elbeszéléseiben és regényeiben a parasztság kiszolgáltatottságának egyik legérzékenyebb ábrázolója. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor és az élőbeszédhez közelálló világos magyaros stílus jellemzi. Mint publicista játékosan, ironikus irányban is bátran bírálta a Horthy-korszak társadalmi igazságtalanságait és visszásságait. Ennek adott hangot a Hannibál feltámasztása c. regényében, amely az író életében önállóan nem jelenhetett meg, csak 1955-ben adták ki Szegeden, 1956-ban pedig Hannibál tanár úr címmel filmre vitték. 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, aki az ifjúsági irodalom felé fordította érdeklődését. 1905-től Az Én Újságom c. gyermeklapba írt, 1922-ig több mint ezer írása jelent itt meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették. Meleg barátság fűzte Juhász Gyulához. 1927-ben, 48 éves korában hat kötetben adják ki műveinek gyűjteményét. Híres történelmi regénye, az Aranykoporsó 1932-ben jelent meg. Ez volt az utolsó nagyobb írói vállalkozása. Talán sohasem született volna meg ez a szép történelmi regény, ha nem lett volna Móra régész is, a régmúlt korok kultúrájának tudós vallatója. A betegség (tüdőbaj), közben mintha összpontosított támadást intézne szervezete ellen. 1933 nyarán a karlsbadi fürdőn keres gyógyulást, ahol valamikor Arany János is kúráltatta magát. A nyarat követő ősz és a tél már a betegséggel való reménytelen küzdelmével telik el. 1934. február első vasárnapján még cikke jelenik meg a Magyar Hírlapban. Ötvenöt éves volt, amikor megölte nem a régóta fenyegető tüdőbaj, hanem egy váratlan és gyorsan kifejlődő rák. Művei több idegen nyelven is olvashatók. 

Művei

* Rab ember fiai (Budapest, 1909)
* Mindenki Jánoskája (Budapest, 1911)
* Csilicsali Csalavári Csalavér (Budapest, 1912)
* Filkó meg én (Budapest, 1915)
* Kincskereső kis ködmön (Budapest, 1918)
* Dióbél királyfi (Budapest, 1922)
* A festő halála (regény, Budapest, 1921, később Négy apának egy leánya címmel jelent
    meg)
* Georgikon (Budapest, 1925)
* Nádi hegedű (Budapest, 1927)
* Ének a búzamezőkről (regény, Budapest, 1927)
* Beszélgetés a ferdetoronnyal (Budapest, 1927)
* Véreim (Budapest, 1927)
* Sokféle (Budapest, 1927)
* Egy cár, akit várnak (Budapest, 1930)
* Aranykoporsó (történelmi regény, Budapest, 1932)
* Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény, Budapest, 1934)
* Utazás a földalatti Magyarországon (Budapest, 1935)
* Parasztjaim (Budapest, 1935)
* Dióbél királykisasszony (Budapest, 1935)
* Napok, holdak elmúlt csillagok (Budapest, 1935);
* Titulász bankója (Történelmi elbeszélések, mesék)

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL