EGY ASSZONY MEG A LÁNYA

Moravia regényírói csúcsára ezzel a regényével érkezett el. A háború borzalmainak és a szegény néprétegeknek dokumentatív erejű és lélektanilag hiteles körképe ez a mű; igazolja, hogy Moravia - Pratolini mellett - az olasz társadalom legalaposabb ismerője a háború utáni évtizedben. Főszereplője Cesira, a fiatal özvegy, aki ügyesen vezeti üzletét és neveli, óvja-félti feltűnően szép lányát, Rosettát. Cesira 1943 szeptemberében a háború veszélyei elől el akarja vidékre menekíteni kislányát. A veszély kikerülhetetlenségéről, a mindenütt felbukkanó, egyre újabb borzalmakról szól kettejük története. Anya és lánya kilenc hónapi keserves távollét után testben-lélekben tönkremenve, egymástól lélekben elszakadva tér vissza a felszabadított Rómába.

A regény a harmincas évek Olaszországában játszódik. A főszereplő Adriana, szinte egy rendőrségi vallomás (vagy inkább lélektani önanalízis) tárgyilagosságával beszéli el a történetet. A regény kezdetén a nyomorból a belátható és elérhető kispolgári életbe vágyó 16 éves lány aktmodellként dolgozik egy festőművésznél. Már első szerelme közelinek láttatja álmainak megvalósulását; a meleg otthont és családot. Gino sofőr jómódú családnál, s megnyerő modorával, kissé konzervatív nézeteivel hű élettársnak ígérkezik. Adriana édesanyja hallani sem akar házasságról; lánya az ő számára reményteli keresetforrás, a jólét ígéretét biztosítja. A könnyű élet híve Adriana egyetlen barátnője, Gisella is, nála ismerkedik meg a belügyminisztérium egyik tisztviselőjével, Astaritával. Ő lesz első szerelemtelen partnere s őtőle fogad el pénzt is először.

Hamarosan rájön, hogy Gino is becsapta; a sofőr nős s egy négyéves kislány édesapja. A római lány életében mindez döntő fordulatot okoz. Nemcsak életformája változik meg, hanem lelki beállítottsága, esztétikai-etikai értékrendszere is. Réfi munkája helyett prostituáltként él. Szakít a társadalmi konvenciókkal, úgy véli, "új" életében mindenhez joga van; abból a házból, ahol Gino dolgozik, ellop egy arany púderdobozt, s e tettével véletlen és mégis törvényszerű, tragédiába torkolló események sorozatát indítja el.

Ebben a regényben minden erény és hiba fellelhető. A társadalmi jelenségek egyedi sorsként való értelmezése, a freudi ösztön-mechanizmusok megnyilvánulásainak kritikátlan átvétele valóban jellemző a történetre, de tény, hogy e széles olvasóközönséghez szóló könyv egyúttal az elidegenedett polgári társadalom s a történelmi korhangulat pontos, már-már kegyetlenül őszinte tükre. 

A LESELKEDŐ

A cselekményében, helyszíneiben alig változó regény főhőse a harmincöt éves Dodo, "a leselkedő" franciatanár, aki minden pillanatban mintha egy képzeletbeli kulcslyukon át nézné és csak ily módon látná az őt körülvevő világot. Így mesél nap mint nap ismétlődő Tevere-parti sétáiról. A római Szent Péter-bazilika fölé képzelt atombomba gombafelhőt is ekként írja le, szinte tárgyi bizonyítékul az atomhalál ellen, hogy legyőzhető legyen az örökkön újraszülető rettegés és félelem. Dodo tipikus értelmiségi figura lehetne, de épp a leselkedés, a filozófiai értelemben vett és kifejtett "kukkolás" az, ami megkülönbözteti a nagy gondolkodóktól. Ő a szemével éli az életet.

A részletező, objektív leírások szerves egységben az olykor meditatív, máskor irodalmi elemzésekkel - mind a "voyeur kíváncsiság" lélektanát bontják ki, ahogy Dodo önmagát, feleségét, házasságuk válságát, valaha híres tudós, most nagybeteg apját figyeli, vizsgálja. "Szemügyre veszi" a mindennapok történéseit és szereplőiket, hogy végkifejletként különös, mégis jól érthető párhuzamot vonjon tény, realitás és teremtett belső valóság között. S mindezt oly magától érthetődőn, ahogy például a tanítványainak elemzett erotikus Mallarmé-vers négernő hőse éled újjá képzeletében egy séta alkalmával megismert néger lány démoni szépségében. "Eltöprengek a kukkolás felfedezés jellegén: a voyeur nemcsak azt lesi, ami tilos, hanem azt is, ami előtte ismeretlen, a kukkoló tehát az ismeretlen föltárására törekszik." - vallja hősünk.

Moravia emberi értékeket, tulajdonságokat, jellemeket szembesítő könyve az érzékelés és tudatosulás folyamatát ábrázolja. Mindazoknak ajánlható, akik a műélvezet mellett a filozofikus gondolkodás lehetőségét is várják a modern irodalmi alkotásoktól.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A MEGALKUVÓ

A regény főhősét, Marcellot kamaszkorától haláláig kíséri el a regényíró. A műnek csak címe és egy-két, jobbára elrejtett utalása céloz valami szimbolizmusra, valójában egyetlen sors megformálását adja a mű. A kis Marcello életében a legdöntőbb időszak a kamaszkor volt: lányos külseje miatt osztálytársai csúfolódásának állandó céltáblája, egy gyilkossággal végződő homoszexuális kaland főhőse. Az ösztönök zűrzavarától, a szenvedélyek végletességétől megzavarodva, megriadva minden vágya normálisnak lenni. E normalitást véli megtalálni a fasizmusban, a házasságban és a pontosan teljesített hivatali kötelezettségben. A regény tulajdonképpen arról szól, hogy a tiszta szándékú, önmagát állandóan nevelni igyekvő, hivatását pontosan betöltő Marcello miként esik a gyermekkorinál sokkal súlyosabb és tragikusabb csapdákba. Ott keresi a normalitást, a józanságot és tisztességet, ahol annak feltalálására semmi esély sincs, úgy próbál megszabadulni a bűntudattól, hogy egyre nagyobb bűnöket követ el. A gyermekkori "ártatlan" és következmények nélküli gyilkosságért azzal törleszt, hogy megszervezi, a végrehajtásig kidolgozza és "lebonyolítja" volt professzora, a baloldali Quadri megölését. De aláaknázott "normális" házassága is: felesége nemcsak perverz kapcsolatokban élt egy vénséges, szadista ügyvéddel házasságkötésük előtt, de nyitott a homoszexuális megkísértések számára is. A csőd nemcsak egyre nyilvánvalóbb, de egyre mélyebb is. Nem kétséges, ezután, mi is lesz a nyomatékosító záradék...

A könyv csak látszólag egyszerű, könnyű olvasmány. Jóllehet erotikus jelenetei, részei miatt népszerűségre számíthat. Igazán értő olvasói a művelt, a történet értelmezésére is hajlamos érdeklődők közül kerülnek ki.