1860-ban született Csehországban. Festői stílusa nagyban meghatározta a prágai Art Nouveau (ahogy ott mondják, a zsidó művészet) fejlődését. Bécsben, Münchenben és Párizsban a Julian Akadémián tanult J. P. Laurens-nál. 1936-ban a párizsi Musée du Jeu de Paumeban gyűjteményes kiállítást rendezett (F. Kupával együttesen). Párizsban eltöltött évei alatt világhírre tesz szert, s mikor visszatér szülőhazájába, már a cseh nép legnagyobb festőjeként fogadják. 1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Ugyanebben az évben a bizáci mozaikokat idéző stílusban elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját, ami egy csapásra híressé tette. Sarah Bernhardt szerződtette, hét évig az ő és színháza (Theatre de la Renaissance) számára készített plakátokat, s folyamatosan érkeztek megrendelések párizsi cégektől, csoportoktól, magánemberektől, még Angliából is (Nestlé). Az 1900-as világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Ezután néhány évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. 1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelentősebb munkája a Szláv eposz húsz festményből álló sorozata. Az 1913-ban festett képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az új állam bélyegeit és bankjegyeit. 1939-ben Csehország annektálásakor a Gestapo az elsők közt tartóztatta le, és bár szabadon engedték, a börtönben kapott tüdőgyulladást soha nem heverte ki. Plakátjai, bútor-, szőnyeg- és üvegablak tervei, színpadi díszletei a szecesszió jellegzetes képviselőjének mutatják. Könyvillusztrálással is foglalkozott. Nőtípusai a legkifinomultabbak, ugyanakkor a legnépszerűbbek is voltak a szecesszió korában. 1939-ben halt meg.

Forrás: Művészeti Akadémia