Athénban és Eleutherában élt. A görög klasszikus szobrászat virágkorát megelőző, úgynevezett "szigorú stílus" legnagyobb mestere volt. Az ókori hagyomány szerint Hageladasz tanítványa volt.

Athénben, Olümpiában, Delphoiban, a Peloponnészoszon, Kis-Ázsia és Szicília görög városaiban dolgozott. Ókori írók közel 30 művét említik: isten-, hérosz-, győztes atléta- és állatszobrokat. Ezek közül fennmaradt római másolatai alapján biztosan azonosítható főműve, a Diszkoszvető, valamint az eredetileg az athéni Akropoliszon felállított kétalakos csoportja: "Marszüasz megtalálja az Athénától elhajított fuvolát". Szamoszi kolosszális Zeusz-Héraklész-Pallasz Athéné szoborcsoportjának talapzata előkerült. Egy római másolatokból ismert Perszeusz-fej sok kutató szerint szintén az ő "Medusát ölő Perszeusz" című szobráról való. Számos ókori versben ünnepelt tehénszobrát nem ismerjük. Győztes atlétákat ábrázoló szobrai közül a leghíresebb Ladasz versenyfutóé volt. Mürón ötvösként is működött. Az ókori írók típusainak változatosságát, szobrainak ritmusát és felépítésük arányosságát, ember- és állatalakjainak elevenségét emelik ki, de kifogásolják szobrain a régies hajmintázást és a lélekábrázolás hiányát. A szobrászatban Polügnotoszhoz hasonló szerepet játszott. Ókori méltatói elsősorban az élethűséget, a valóság közvetlenségét dicsérték műveiben, amelyek jobbára bronzból készültek, és kivétel nélkül elpusztultak. Csak római kori márványmásolatokban sikerült felismerni néhány kiemelkedő alkotását.