|
KI VISZI ÁT A SZERELMET "Nagy László költészetéből már a hatvanas években több mondat, verssor vált szállóigévé. A Ki viszi át a szerelmet 1957 című versről kis túlzással azt állíthatjuk, hogy teljes egészében szállóigévé vált, a költő legismertebb műve lett. Mindössze 14 sorból áll, s szigorú komponálási elve, csattanószerű lezárása a klasszikus versformákhoz hasonló alkotói fegyelmet követel meg. A vers kérdő hangsúllyal indul, majd ez fordul állítóvá, a végső igazság kimondását ígérve. Az első hat kérdő mondat tartalma körülbelül így összegezhető: Ki teszi azt, amit én, a költő, ha meghalna, ha nincs költészet? A két lezáró mondat állítása pedig az: Ki, ha nem én, s a hozzám hasonlók! Vagyis a költői lét értelmére rákérdező vers válasza: a társadalomnak szüksége van a költőre és a művére." (Vasy Géza)
KI VISZI ÁT A SZERELMET
Versben bujdosó Az író vallomása: Irgalmatlanok ne legyünk magunkhoz: ne kárhoztassuk az embert végtelenségre. Mert a teljes megismerés maga a végtelenség. - Könyörögnék halvány szájjal, ha nem tudnám, hogy a cselekvés ellen szólok, sőt gyalázom a küzdelmet, ami kezdettől az ember lényege. Kezdve attól, hogy alakot adott az első szónak, s mint cselekvő lény egyszer költő és tudós lett a maga szintjén.
Heisenberg világegyenlete attól szép, hogy alóla rám ragyognak a tűzcsiholók,
bronzöntők, tengerjárók, csillagfigyelők, de a véres tollazatú ikaruszok,
szén-ajkú eretnekek, szájba vert énekesek is. Szó van a világ leírásáról,
kifejezéséről. Nem hiszem, hogy a végcél jelenti a boldogságot. A
természettudományok megelőzték az emberi szót a megismerésben. De a költők se
most jöttek le a fáról. Eddington asztalát, a látszatit és valóságost egységbe
fogja a költő. József Attila ódabeli asszonya pedig nemcsak a biológiai tudás
csodája a költészetben. A szó nélkül nem történhetett semmi. Állítólag a
gondolat, a képi és képleti tevékenység nyelvi eredetű az agyvelőben.
Adok nektek aranyvesszőt Ritkán írt Nagy László prózát, s amit írt, az is többnyire költői próza. Vagy érvelés, magyarázat a költészetről, a művészetről: a magáéról, a másokéról és a népek közös, névtelen kincseiről. Meg értelmezés az életről, az életéről, a maga alkotói és fordítói műhelyéről. És a küldetésről, amit csak a kora egészét vállaló és átfogó poéta teljesíthetett: " ...minden igazi versből sugárzik, vibrál a küldetés. Izgat, vagy lázít a jóért, pörlekedik a rosszal, és elfogult mindig. Nyugtalanul elégedetlen másokkal és önmagunkkal. Akár komor, akár pajkos, embereit fejez ki folyton. S mert rámutat az embertelenre, elkészíti helyét az emberinek... Fél-szárnyú madár a költészet, ha nincs közönsége. Ezt alázattal mondom, de kihívó meggyőződéssel állítom, hogy költészet nélkül nem jut el az ember az eszményi jövőbe, amiről nemcsak a költők álmodoznak. Költészet nélkül csak fél-szárnyú lenne az emberiség."
Szegényebbek lennénk e kis kötetben összegyűjtött
írások nélkül. Mert e vallomások és jegyzetek szerves részét alkotják a Nagy
László-i életműnek.
Jönnek a harangok értem
Harangok, harangok - számon tartanak engem is. Jönnek a harangok értem.
NAGY LÁSZLÓ
ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
1945 után indult első költőgeneráció tagjai közül a legmagasabbra jutottak közt
tartja számon az irodalomtörténet Nagy Lászlót. A "fényes szelek" nemzedékének
törekvéseit, friss hang- és hangnemtalálatait, keserű csalódásait, egy új
egyetemes líramodell megteremtését kapcsolják nevéhez, sőt, kiváló értők látják
úgy, hogy a klasszikus Petőfi, Ady, József Attila "vonulatba" negyedikként az ő
neve illeszthető be legtöbb joggal. Zsengéi nincsenek Nagy Lászlónak, első,
talán ügyetlen darabjait később érett művészet birtokában immár, átdolgozta, így
a versei élén álló, legelső művek sem ütnek el a későbbiektől: a Galambcsőrök
(1944-1945) ciklus műveit már csaknem ugyanaz a frissen, színesen drámai hang,
tömör szerkesztés, modern dalszerűség jellemzi, mint a későbbi költő oly
népszerűvé vált, a dalműfajt megújító költeményeit (Holtak felkelőben; Üstökös
tündököl; Pirosodik húsvét; Kiscsikó-sirató, illetve Szentségtörő Madonna; Dél;
Virágok, veszélyek; Torlódások; Tűz; Liliomdal stb.). Mert elsősorban és
legelőbb a dal alakzatát újította meg a költő. Erről a csaknem avíttnak vélhető
műfajról az első közt az ő kompozíciói bizonyították be, hogy a legkorszerűbb,
legösszetettebb mondandók hordozására is alkalmas, hogy variációi szinte
végtelenek: a töretlen hit, a telt világkép, a biztos élet- és világérzés
ragyogó megjelenítésére, kimondására éppúgy alkalmas lehet, mint a fel-felcsukló
kétségbeesés, az elbizonytalanodó történetlátomás, a hideg kétely, a láthatárt
elfedő, a fájdalom és csalódás lassú elhatalmasodását, szükségszerű jelenlétét
megnyilvánító művek alkotására, de - és ezt különösen a legkésőbbi munkák
bizonyítják - érvényes versalakzata lehet a felnőtté vált, érett, a
legkülönbözőbb érzelmi-tudati komponenseket modellszerűen egybefogó, a hangnemek
gazdag modulációit igénylő látásmódnak, világérzékelésnek is (Észak felől; Anyám
és a madarak; Milyen éj van; Délsziget nincs; Két sörényes; Ajándék stb.). A
rövidebb lírai költemények mellett megújító és nagymestere lett a költő a modern
hosszúversnek is. A Gyöngyszoknya; a Havon delelő szivárvány; A vasárnap
gyönyöre; a Búcsúzik a lovacska; A zöld angyal, legfőként pedig a Menyegző (és
annyi társuk) a romantikusan (vörösmartysan) nagyszabású látomások és a huszadik
századian oknyomozó, racionálisan új világképet fogalmazó, modell-versnek
világirodalmi rangú példái. |
