|
Heptameron
"Hölgyeim, én igen gyatra fizetséget kaptam kitartó
hűségemért; ezért egy csokorba gyűjtöm mindama csúfságokat, melyeket az
asszonyok a szegény férfiak ellen elkövettek: így akarok szerelmemért bosszút
állni azon, ki hozzám oly szívtelen, és csakis a szín tiszta igazat fogom
mondani."
A nagy esőzés veszteglésre kényszerít egy francia nemes urakból és úri
hölgyekből álló társaságot egy dél-franciaországi apátságban. Hogy unalmukat
elűzzék, elhatározzák: amíg el nem készül a megáradt folyón átvezető híd, igaz
történetekkel mulattatják majd önmagukat s egymást. - A tíz napra tervezett
pihenő történeteiben megelevenedik a színes francia reneszánsz, I. Ferenc király
uralkodásának mozgalmas kora. Erőszakos és kegyetlen hercegek, jámbor és bölcs
fejedelmek, sima szavú udvaroncok, csalafinta udvarhölgyek, felszarvazott férjek
és kikapós menyecskék, kéjre és pénzre sóvárgó barátok, furfangos kereskedők,
ármányos ügyvédek, együgyű parasztok mulatságos vagy drámai alakját kelti életre
Margit királyasszony tolla. S ami különös pikantériával fűszerezi a
történeteket: a szereplők többnyire valóságos személyek, a királyi család és
közvetlen környezete. - Mese és valóság, szelídség és kegyetlenség, bosszú és
megbocsátás, vidám érzékiség és komor önsanyargatás, derűs istentagadás és mély
vallásosság keveredik a Heptameron lapjain, a szerző szándékosan naiv,
elbájolóan suta, meg-megtorpanó, neki-nekiiramodó előadásában. - Margit navarrai
királyasszony korának egyik legműveltebb, legokosabb asszonya volt: a mai
olvasót is elbűvöli szellemével és bájával, üde érzelmességével és szenvedélyes
igazságszeretetével.

A királynő nemcsak a jól ismert novellagyűjteménynek volt a szerzője, hanem
verseket is írt:
Vous m'aviez dict ...
Vous m'aviez dict que vous m'aymiés bien fort,
Bien fort, bien fort, et ainsy je l'az creu,
Mais tost aprés vous feistes vostre effort
D'en dire autant en un lieu que j'ay veu:
Bien fort, bien fort, vous l'aymés, je l'ay sceu.
Il vous fault trop de forces pour deux lieux
Si fort aymer, mais prenez pour le mieulx
Ungs bons ciseaulx couppent nostre amicité,
Et retenez l'aultre, qui a voz yeulx,
Forces et coueur: tant de double et gracieux
Satisfera trop bien de la moytié.
Ön azt mondta ...
Ön azt mondta, szeret, jó erősen,
jó erősen: én meg hittem szavát,
ám majd' rögvest erőt feszítően
egy másik asszonynak elébe állt,
jó erősen szereti, mondta hát.
Két nőtől még elmegy az ereje,
legjobb lesz, ha ollót fogok s vele
a mi barátságunkat elvágom,
tartsa meg azt, akié a szeme,
ereje és szíve: csak a fele
nem kell, adományát nem kívánom.
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása

Isten veled!
Isten veled, szerelmem tárgya, mely
magára vonta szemem sugarát,
édes tartása szép ruhát visel
s szép fegyverekkel ékíti magát.
Nincs szemsugár, mely szebb alakra szállt,
mint az enyém. Isten veled, merészség!
Nem ismernék jobbat, mint ezt a bájt,
ha nem tudnám szépséged annyi vétkét.
Isten veled, okos beszéd, amely
illő, de mégis bölcs ereje szárnyal,
az ellenségre villámlik, ha kell,
de nyájas és szerény a jó baráttal.
Isten veled, hang, hangsúly vad varázzsal
győztél le engem, fényes értelem,
és szavadért, mely zeng, mint víg madárdal,
halálosan epedve fáj szívem.
Isten veled-et mondok már kezének,
amelyet bízva érintett kezem,
tudtam, a tisztesség ellen se vétek,
ha kezemet kezébe helyezem.
Most ellenség lettél. A szerelem
kegyetlenségre váltotta hitét.
Isten veled, te kéz, már nem lelem
rajtad a hűség s becsület jegyét.
Isten veled, régi „Isten veled”.
Hányszor mondta, nagy útra indulóban!
Isten veled, te hűség, amelyet
ígértél és melynek hitét megóvtam.
Álnokság rejtőzött a régi szóban.
Titkos szándékát most már láthatom.
Isten veled, „Isten veled” te szótlan,
az emléked is csupa fájdalom.
Isten veled, te szív – nekem mit adtál?
Te ültettél biztos halált szívembe,
megölte vak hite, s örök szerelme
és többet írni erőm nem maradt már.
Vas István fordítása |