A naturalizmus, a realizmus, a szimbolizmus és végül az expresszionizmus jegyeire támaszkodva alakította ki a modern amerikai drámát. Alaptémája a személyiség tartalmai, az önkeresés és az önfelismerés. - Ír bevándorló színészházaspár gyermeke volt. Egész életében szüntelenül tanulni, tudását gazdagítani akarta, de az iskolai fegyelmet nem viselte el. Színésznek is készült, világutazónak is. Közben azonban szenvedélyesen olvasta a drámairodalom nagy klasszikusait: az ókori görögöket, Shakespeare-t és Ibsent. Volt úgy, hogy beállt matróznak és a Távol-Kelettől az északi sarkkörig ismerkedett a világ tájaival és alakjaival. Majd, egy időre elhagyta a tengereket és vándorszínésznek ment. Már ekkor tervezte, hogy beiratkozik egy drámaíróképző iskolába. Ez a terve alaposan eltolódott, mert az első világháborúba belépett az USA, és O’Neillt besorozták katonának. Az utolsó pillanat után is tartott a katonai szolgálat. Ez nem is volt ellenére, mert a győztes amerikaiak jó ideig megszállva tartották a legyőzött Németországot. A mindig tanulni akaró katona ezt az időt igen jól kihasználta. Módszeresen és alaposan megtanult németül. Rendszeresen tanulmányozta a klasszikus és modern német drámairodalmat. Ami pedig a legnagyobb hatással volt a gondolkodására: megismerte Freud és Jung lélekelemző módszereit. A naturalista kezdetektől a nagy expresszionista eredményekig az egész amerikai kritika úgy tartotta, hogy ő a legpszichologikusabb jellemábrázoló. Már Németországban, majd haza érkezésekor is írt néhány egyfelvonásost. Ezeket ő olasz mintára verista műveknek nevezte. Valójában a sokáig divatos verizmus azonos volt a nyugat-európai naturalizmussal. A társadalmi tényeknek fénykép pontosságú ábrázolása a 19. század végétől kezdett sablonos lenni. Az irodalomhoz értők és ínyencek az első világháború utáni években elavultnak és unalmasnak tartották. Amikor O’Neill leszerelt és hazatért, azonnal drámákkal kísérletezett. Ezek még az elavult formákban készültek. Nem is volt sikerük. Ő maga is rájött, hogy meg kell újítania egész gondolkodását. Most már beiratkozhatott a drámaíró-iskolába, ahol a tananyagon túl számos olyan akkor modernnek ítélt színjátékkal találkozhatott, amelyek gazdagították képzeletét.

 Amikor az iskolát befejezte, már volt két olyan egyfelvonásosa, amely azonnal megalapozta hírnevét. Az egyfelvonásos meghatározást jobb híján alkalmazta. Valójában egymást közvetlenül folytató több jelenet egységei ezek. Először a Jones császárral jelentkezett. A darabnak óriási sikere volt. Nemsokára sorra került még különösebb tárgyú darabja, a Szőrős majom. Mire az európai színpadokra érkezett ez a darab, már megérdemelten remekműként fogadták. És röviddel ezek után világsikert aratott első egész estét betöltő drámája: a Különös közjáték, amelynek diadalútja után egymást követik a sikeres bemutatók. Témaviláguk felettébb különböző, a művelt emberek körétől a falusi paraszti gondokig terjed. A módszer és a siker titka a reális és expresszionista elemek művészi keverése. Színházi nézők és tudományos szakemberek, sőt a különböző szempontú kritikák is az élő drámairodalom egyik fő alakjának tudták. Elérte a Nobel-díj is még mielőtt művészetének csúcsáig emelkedett volna. Alighanem az igazi fő mű az a trilógia, amelynek ő ezt a címet adta: Elektrához illik a gyász. Nálunk magyarul Amerikai Elektra volt a címe. Már korábban is különböző betegségek fenyegették. A háború után úgy látszott, hogy a tüdejét támadta meg a kór. Több mint fél évig feküdt kórházban. Amikor orvosai úgy vélték, hogy meggyógyult, egymás után írta sikeresnél sikeresebb drámáit. 1946-ban mutatták be a nagy kritikai visszhangot kiváltó Eljő a jeges c. művét. Négy évig nős volt, majd huzamosan a váltogatott szerelmek élményeivel gazdagította életét. A nagy sikerek idejében újra nősült, boldog házasságot is élt mindvégig, gyermekei is születtek. De sokszor hangoztatta, hogy a szeretett asszony ápolónőként vállalta a házasságot. Az évek folyamán ugyanis különböző betegségek törtek rá. Néha maga is úgy vélte, hogy hipochonder. Az Elektra világsikere után, olyan betegnek érezte magát, hogy elvonult a világtól, a legszűkebb családi körében élt, s azt közölte színházakkal és kiadókkal, hogy amit esetleg még írni fog, azt csak halála után bontsák fel és olvassák el. Pedig még hat dráma volt hátra. (Egy igazi úr; Hosszú az út az éjszakába; Boldogtalan hold, stb.) Ezek — ellentétben korábbi műveivel — önéletrajzi jellegűek. Szüleinek, szűkebb családjának és saját ifjúságának a szomorúságát dolgozta fel igen költőien. Úgy vélte, hogy amíg él, ezek senki másra nem tartoznak. Ha kész volt egy drámával, nagy borítékba tette és lepecsételte. Természetesen halála után azonnal felbontották a borítékokat. Valamennyi sikerdarab lett. A legszebb a kétségtelen remekmű, magyarul Utazás az éjszakába. Ezt is, akárcsak legkitűnőbb korábbi darabjait Amerika és Európa minden országában játszották és mindig újra felelevenítik.

Forrás: László Zoltán