Palotai Boris világa
|
KESERŰ MANDULA
Jovics Zsuzsa újságíró boldog házasságban él férjével, Kálóczy Györggyel, aki
ugyan "úri" családból való, de már fiatalon a maga útját járta, részt vett az
ellenállásban. A felszabadulás után vegyészmérnökként dolgozott. Az ötvenes évek
elején váratlanul letartóztatják. A regény arról a négy esztendőről szól,
amelyben Zsuzsa magára maradt. A férje ellen - mindvégig ismeretlen - vád miatt
elbocsátják a szerkesztőségből. Régi gyára nem veszi vissza, különböző helyeken
segédmunkásként dolgozik. A küzdelem nem töri meg, hű marad elveihez és
férjéhez, akinek ártatlanságában nem kételkedik. Sorsa azért megrendítő, mert
azt példázza, hogy egy tiszta és mély érzésű szerelem hogyan teszi hőssé.
Lélekrajza belső monológokkal és lírával telített.
A színésznő és az oroszlán
ZÖLD DIÓ Volt egyszer - három és fél évtizeddel ezelőtt - egy sikerregény. Egy kamaszregény - kamaszokról szólt, kamaszoknak. Egy lányregény - lányoknak, fiúknak, szülőknek. Az idén száz éve született Palotai Boris regénye az 1968-as esztendő jelentős irodalmi eseménye volt. "Kategóriákba rázni valakit kényelmesebb, mint megfejteni" - mondatta hősével annak idején az írónő, s a megfejtésre vállalkozott: annak kiderítésére, mi miért van úgy, ahogy van, ki miért lesz olyan, amilyen lesz. Könyve a kamaszvilág ma is időszerű kérdéseiről szól - mai olvasóknak. Élvezetes meseszövése, eleven, árnyalatokban gazdag, jókedvű-ironikus nyelve ma is könnyen sikerregénnyé teheti művét. Hiszen azok a kamaszok, akikről egykor írt, ma már nagymamák, nagypapák, s unokáikban néznek szembe egykori önmagukkal. |