Sebastiano Ricci tanítványa, és Tiepolo előfutára volt a könnyed ecsetkezelésével és élénk színeivel, majd stílusát egy szabadabb, egy légiesen elegáns, rokokó ábrázolásmód irányába fejlesztette tovább. Dolgozott Angliában, Németországban, Hágában, Párizsban, Prágában és Bécsben. 1711-ben a Kneller angol festészeti főiskola egyik igazgatója lett. Ekkoriban dolgozott a Kimbolton és a Howard Kastélyokon (1709). 1713-ban Németországba, majd Flandriába utazott. Franciaországban a párizsi Nemzeti Bank mennyezetét dekorálta, mely azóta elpusztult.

Több múzeum és épület őrzi jellegzetes munkáit: Berlinben, Birminghamben, Bostonban, Drezdában, Dublinban, Hágában, Leeds-ben, Londonban (National Gallery), Párizsban (Louvre), Bécsben és Budapesten (Szépművészeti Múzeum).

A mester utolsó éveinek alkotása a Szobrászat és a Festészet allegóriái. Mindkét műre jellemző a könnyed, légies ábrázolásmód, és az ezüstösen áttetsző fényhatások. Pellegrini emblémái, jelképes művei könnyedén frivolak, akárcsak a 18. század alkotásai.