A harmincas évek első felében Los Angelesben és New Yorkban tanult. 1935 és 1943 között a
WPA-val (Works Projects Administration - a gazdasági válság éveiben a művészek állami támogatásának programja) kötött szerződése tette lehetővé a megélhetését. Ebben az időben a mexikói muralisták, Picasso és a szürrealizmus voltak nagy hatással rá, majd fokozatosan eljutott az absztrakt expresszionizmusig, amelynek egyik legfontosabb képviselője. 1946-1947-ben felfedezte a dripping (csöpögtetés) technikát mint gyors, közvetlen kifejezési módot, s ezt a képi automatizmust alkalmazta a földre fektetett hatalmas vásznain is. A hangsúly ezáltal a műről a festés aktusára tolódott át, Pollock az akciófestészet, a későbbi akcionizmus számára példaértékű festészeti irányzat megteremtője lett. 1950-ig egy sereg remekmű jött létre Pollock műtermében, melyek váltakozva fejeznek ki erőszakot, gyengeséget, élénk vagy kevésbé harsogó harmóniákat. A méretek gigantikusak, de a kép minden eleme szervesen illeszkedik az egészbe: úgy kapcsolódik a többihez, hogy sohasem válik puszta dekorációvá. 1950-től Pollock lemondott a színről, s kizárólag a feketére és a fehérre hagyatkozott. Először az előző periódus műveire emlékeztető ritmusokat teremtett, miközben még attól is távol tartotta magát, hogy a cím segítségével irodalmias képzeteket keltsen a nézőben. Csak számozza őket, mintegy jelezve, hogy ezeknek a képeknek már semmi közük ahhoz, amit látható-tapintható valóságnak nevezünk. Részint egymáshoz van közük, hiszen a szám a sorozatban elfoglal helyet jelzi, részint pedig a művész pillanatnyi tudati-hangulati és érzelmi állapotához. Ennek a ciklusnak a legsikerültebb darabja a sokat emlegetett Numero 32 című 1950-ből, amelyet azután néhány olyan kép követ, amely egyfajta visszatérés az 1940-es évek elejének expresszionizmusához, azonban most több fegyelemmel, egyszersmind mámorosabban. 1952-től rövid időre ismét megjelent a szín a vásznain, ugyanakkor új utat is keresett, ám nem sok sikerrel. Mélység című művéből például, amely nem más, mint fekete lyuk fehér alapon, már teljesen hiányzik a rá jellemző magabiztos dinamika. Nem új irány ez, hanem inkább a depresszió jele, amitől sokat szenvedett, s ami időről időre lehetetlenné tette számára az alkotást. Végül az alkohollal folytatott küzdelemben alul is maradt; 1956-ben halt meg autószerencsétlenségben, amely szorongásban és tétlenségben eltöltött hosszú hónapok végére tett pontot. Pollock az általa tasizmusnak nevezett modern festészeti irányzat kialakítója és legnagyobb alakja volt. Alkotói módszere az un. action painting, ami azt jelentette, hogy műveit spontán, automatikus módon hozta létre. Tulajdonképpen a szürrealista automatikus írás módszerét fordította le a festészet nyelvére. Képei nagyméretű festmények, melyeket a festék csurgatásával és kaparásával hozott létre. Gyakran idegen anyagokat, darált üveget, homokot, egyebet kevert a festékbe, vagy szórt a képre és újszerű, vad faktúrákat teremtett ezzel. Hatása a festészet későbbi történetére igen jelentős volt. Életéről 2000-ben készült film Pollock címmel, Ed Harris rendezésében és főszereplésével.