A francia avantgárd egyik különleges alkotója volt. Már 10 éves korában elkezdett írni. 1920-ban a Sorbonne-on tanult, 1924-ben filozófiatörténeti oklevelet kapott. 1929-ben a szürrealista csoport tagja lett. Pályájának első jelentős állomása A bökkenő (1933) című regénye, mely már magán viseli egész életművének alapjelenségeit: humor és mély mondanivaló, bábuszereplők szatirikus ábrázolása, nyelvi leleményesség. 1940-ben káplárként vonult be, de hamar leszerelték. A háború után a rádió irodalmi osztályának helyettese. Az Időkeverék (1941) című regényében háromszor kezdi elölről ugyanazt az elbeszélést, lírai, prózai és drámai formában.

Igazi urbánus író, mutatja ezt az Angol park (1942) című egyik legnépszerűbb regénye is, melynek hősét a legelterjedtebb gyermekdalból emelte ki (Pierrot). Költőként leghíresebb a Százezer milliárd költemény (1961) végtelen versváltozata. Legizgalmasabb kísérlete a Stílusgyakorlatok (1947). Ez az "így írtok ti" stílusformákat figuráz ki: a 99 változatban elmondott busz-incidens színre vitele igazi színházi csemegének mondható. A Zazie a metróban (1959) regénye dramatizált és megfilmesített változata után vált híressé. Magyarul megjelent művei: Angol park; Zazie a metróban valamint különböző antológiákban prózái és verses művek.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL