Szerkezetében s tömegformájában a chicagói tóparti magas házakkal rokon, 36 szintes épület. Négyzetes raszterben kiosztva 4 X 6 karcsú acélpillér tartja. A határoló- és a tartószerkezet azonban itt már teljesen különvált egymástól. A homlokzatokon nem rajzolódik ki a pillérek és a gerendák szerkezeti váza. A tisztán metszett hasáb oldalait tagolás nélküli fém-üveg függönyfal burkolja körül. Szerkezetileg ez indokolt, hiszen a határoló felület nem vesz részt a teherviselésben, őszintébb tehát, ha valóban függesztve, külső burokként kapcsolódik a szerkezethez. Ilyen méretek mellett azonban bizonytalan hatású. Az egyöntetűen kiterülő raszter, az elemek szinte végtelen ismétlődése nem ad lehetőséget arra, hogy magunkhoz viszonyítva az épület valós nagyságrendjét felmérjük. A szerkezetiség elvén alapuló, racionális forma így megtévesztő és öncélú. Ez kihatott az anyagokra is. Alul pl. a szabadon álló acélpilléreket bronzlemez borítja s bronzból készült a felületet osztó bordázat is. A Seagram irodaház a modern építészet nemzetközivé lett, racionális irányzatának egyik legjellemzőbb emléke. Megoldásmódját világszerte sokan követték s követik még napjainkban is. Ennek ellenére bizonyos szempontból fordulópontot jelöl. Tovább már alig fokozható elvontságával, személytelenné általánosodott, öncélúan racionális formáival a Bauhaustól induló fejlődés egyik fő vonalát zárta le.