Salinger műveiről

ZABHEGYEZŐ

...Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a srácfogó a zabban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség. Phoebe soká nem szólt semmit. Aztán mikor végre megszólalt, csak ennyit mondott: - Apu megöl!... ...Újra stirkálni kezdtem a három öreglányt a szomszéd asztalnál. Pontosabban a szőkét. A másik kettő szigorúan lepra volt. Nem csináltam túl feltűnően a dolgot, csak hidegen végigjárattam a szemem mind a hármon. Erre tudod, mit csináltak? Elkezdtek vihogni, mint a hülyék.

A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tíz éves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el. A regény hagyományos elbeszélő formában, időrendben íródott, az események időrendjét azonban gyakran megszakítják Holden visszaemlékezései. Ezeknek fontos szerepük van, mert plasztikusabbá teszik a főszereplő törekvéseit, vágyait és zűrzavaros, de igen szeretetreméltó alakját. A stílus állandóan a humor, az irónia és az érzelmesség között lebeg, de olyan finoman, hogy éppen csak érinti mindegyiket, s a hétköznapi diákbeszéd fordulataival összeötvözve sajátos hangulatot teremt. Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

KILENC TÖRTÉNET
A kilenc novella szinte mindegyikében ott sejlik a Zabhegyező "alapmotívuma", mert a hősök itt is gyerekek, kamaszok, akik többnyire koravének vagy olyan felnőttek, akik - legalábbis lelkük mélyén - még serdületlenek, ezért fájdalmasan visszavágynak gyermekkoruk világába. Az írót és ábrázolt figuráit is, romlatlan, naiv humor jellemzi és valamiféle elvágyódás egy megnevezhetetlen, sosem volt tisztaságba. Az alpári történetek Esmének, szeretettel című novella, serdülőkorban felépített, titokzatos belső világ a felnőttek kegyetlen világával szembesülve összeomlik. A különös hangulatú történetekben nem maga a cselekmény lényeges, hanem a szereplők lelkivilága. A zseniális megfigyelésekből, a jellemeket tökéletesen "leképező" dialógusokból többnyire utánozhatatlanul gunyoros, egyúttal kíméletlenül ön ironikus társadalmi jelenet kerekedik ki. A témák igen változatosak: egy feledhetetlen szerelem emléke, a háború, egy különös szerelmi háromszög, egy festőiskola széthullása stb. A tragédia szele legtöbbször meglegyinti a szereplőket, de sem ők, sem a író nem mond le "némi esélyről". Salinger tudva tudja, hogy a száraz leírásokat, legyenek bármennyire is érdekesek, főként szakmabeliek, pszichológusok, vagy társadalomtudósok értékelhetik igazán, ám az átlagolvasó mindezt nem viseli jó szívvel, ezért egészen sajátos módon képes szatirikusan meghatott csevegéssé változtatni a tényeket. A szereplők sokszor cinikus hangnemben, szlengben beszélnek, ám valójában sohasem cinikusak. Az elbeszélések mindegyikét a szerző mély humanizmusa teszi rokonszenvessé.

MAGASABBRA A TETŐT, ÁCSOK!
Ez a novella Salinger magas színvonalú terméséből is kiemelkedik, mely szintén Glass történet. A zseniális ember megfigyelésből, a jellemeket tökéletesen visszaadó dialógusokból utánozhatatlanul gunyoros, egyúttal kíméletlenül ön ironikus társadalmi jelenet kezdődik. A cselekmény egyszerű. Az elbeszélő - a család második legidősebb fia - mellhártyagyulladással, bordái közül elképesztő mennyiségű ragtapasszal és állandó köhögési rohamokkal küszködve bátyja, Seymour esküvőjére megy. Seymour azonban kiismerhetetlen lélek. Annak ellenére, hogy imádja választottját - minden nevetséges kispolgársága ellenére - mégsem bírja elviselni a nyilvános esküvőt és elszökteti a menyasszonyát. A merőben szokatlan tett a mit sem sejtő öccsét kellemetlenül hosszú órákra hozza össze a felháborodott násznép néhány hátborzongatóan jellegzetes tagjával.

Franny és Zooey
A könyv két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg.