A lammermoori nász

Annak a napnak estéjén, amelyen a főpecsétőr és leánya oly furcsa körülmények között szabadult meg a halálveszedelemből, két idegen ült a Tod's Den nevezetű sötét kis fogadó, vagy inkább kocsma különszobájában. A csapszék félúton feküdt a ravenswoodi kastély és Wolf's Crag romos vártornya között.

A mű nagy közönségsikert aratott, de a finomabb ízlésű kritika fanyalogva fogadta: hiányolta a történelmi korrajzot és azt a realizmust, amely Scott előző alkotásainak legfontosabb hatóeleme volt. Valóban ez a legkevésbé történelmi Scott-regény, de kárpótlásul színre lép egy igazi főhős, egy cselekvő ember, aki nemcsak elszenvedi a történelmet, hanem maga is főszereplője. Edgar Ravenswood maga áll minden szeretet és gyűlölet, minden ármány és cselszövés, minden kísérteties "véletlen" gyújtópontjában. A cselekmény Skóciában játszódik, a 17. és a 18. század fordulóján, amikor az új uralkodóház alatt kezdetét veszi az állam átalakítása, de a trónfosztott Stuart-ház és a régi nemesség utód véd harcai még folynak. Ezen a történelmi színpadon állnak szemben egymással a szereplők: a jakobita család utolsó sarja, Edgar, és az új rend bizalmi embere, Sir William Ashton, aki kiforgatta vagyonából az ősi famíliát. A regény Lucy Ashton és Edgar Ravenswood tragikus szerelmének története. Lucy és Edgar képtelenek az ügyeskedésre, a haszonlesésre, mint környezetük tagjai. Elkerülhetetlen, végzetszerű szerelmükön a történelmi szükségszerűség törvényei teljesednek be, így a szegény kérő és a gazdag lány drámája a tragédiák precizitásával halad a végkifejlet felé. Scott műve ihlette Donizettit híres operája, a Lammermoori Lucia megírására.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői 

Puritánok utódai

Az utolsó Stuartok uralma alatt, a kormányzat minden hatalmában levő eszközzel igyekezett ellensúlyozni azt a szigorú, puritán szellemet, mely a korábbi köztársasági kormány legfőbb jellemvonása volt, s feleleveníteni azokat a feudális intézményeket, melyek a vazallust hűbérurához, s mindkettőt a koronához fűzték.

A Puritánok utódai kétségkívül Scott legnagyobb szabású történelmi víziója - és egyben szinte a történelmi regény, mint scotti lelemény valóságos zsinór mértéke. Az alapjául szolgáló eseményeket a legrészletesebb történelmi munkák is csak néhány oldalon tárgyalják, vagyis a skót presbiteriánusok zendülése és a leverésére indított katonai expedíció voltaképpen jelentéktelen epizód volt csupán Skócia levert zendülésekben gazdag történelmében. Ám éppen a cselekmény zártsága, időben és térben eleve korlátozott volta teszi lehetővé, hogy a színes kalandok feszült drámává sűrűsödjenek. Szereplői a brit történelem dobpergésének ütemére lépnek; személyes sorsuk, indulataik, maguk és hazájuk múltjában gyökerező szenvedélyeik viszik őket az ütközetekbe. A történelmi regények nagy angol klasszikusa ma, százötven évvel halála után is páratlan mestere a maga által megteremtett műfajnak.  

Amikor apja hirtelen halála hírére a Németalföldről visszautazott Skóciába, egyszerre ott találta magát jogi ügyletek labirintusában, minden jel szerint kiúttalanul, és számolnia kellett azzal a veszéllyel, hogy végül elveszti apai jussát, a birtokot s vele az ősi rangot is.

Történelmi témájú, vagyis a messzi múltba (I. Jakab korába) viszi az olvasót, de mégsem oly túlságosan messzire, hogy az író elveszítse a lába alól a talajt - a jól ismert skót valóságot. Jakab király talán a legjobban megrajzolt történelmi alak Scott életművében; ezúttal ugyanis a tudós históriai anyaggyűjtés mellé intuitív megértés is társult: a kicsinyes, hiú, zsugori és komikus, de a maga fura skót módján mégis bölcs és jólelkű uralkodót a szerző hazulról és belülről ismerte. Szerencsésnek mondhatjuk azt is, ahogyan a cselekmény megfordítja az ismert scotti mesemodellt: ezúttal nem az angol fiatalember látogat Skóciába, hanem az atyai jussát kereső ifjú skót nemes jár kalandos felfedező utat a régi Londonban. Az ő ámuló szemében tükrözve láthatjuk aztán mi is a 17. század eleji metropolist, az inasok, mesterek, udvaroncok, költők, zsebmetszők mozgalmas, tarka bábelét. A regényből friss pezsgéssel árad a késő reneszánsz kor levegője. A kép nem szenvedett romlást, hamisítást a restaurálás során; amit már csak az is bizonyít, hogy urak és polgárok együtt, egy csoportban szerepelnek rajta. És itt kapjuk meg a társadalmi "mondanivalót", a változó idők tanulságát. Scott nosztalgikus gyönyörűséggel vonultatja fel az ősi arisztokrácia alakjait, de liberális józansága arra készteti, hogy közben ironikus gyanakvással szemlélje a bemutatott "magasabb szférákat". A nemesúr semmire se megy a derék polgárok segítsége nélkül, az aranyműves hamarabb bejut a király elé, mint a lord, a skót hűbérbirtok sorsát a City kereskedői és kézművesei intézik - ezt a súlypont-eltolódást szentesíti végül a józan kompromisszum jegyében lezárt "romantikus" szerelem: Nigel Olifaunt, Glenvarloch lordja Margaret Ramsayt, egy becsületes londoni órásmester leányát vezeti oltár elé. 

Ivanhoe

Mihelyt elhangzott Ivanhoe neve, mintha szárnyakat kapott volna, úgy szállt szájról szájra - azzal a gyorsasággal, amelyet kettős mohóság idéz elő: a hírt minél előbb továbbadni, és az újságot minél előbb megtudni! Hamarosan eljutott a herceghez is, akinek arca elsötétült, amikor meghallotta.

Ebben a regényben is jelen van az ismert kiegyezés a mű végén, de elmaradnak addigi regényei színterei, és korszakai. Ezúttal az író a középkori Angliába kalauzolja az olvasót, cselekménye a szászok és a normannok, a jók és a rosszak egysíkú küzdelme; a lovagkort ábrázolja, s elsősorban azt mutatja meg belőle, ami szép és csillogó: az önzetlen lelkesedést, az elnyomottakat védelmező lovagiasságot, a szenvedélyes bátorságot, a kitartó hűséges szerelmet - az erényt, mely végül győz a bűnön is. A történet idején a kelta őslakók helyébe lépő angolszászok, és a hódító normannok között még éles az ellentét. A király, Oroszlánszívű Richárd, aki a keresztes háborúból hazatérőben hajótörést szenved, és csak két évvel később (1194-ben) szabadul meg a német császár fogságából. Közben léha öccse, János herceg bitorolja a hatalmat. Ebben a korban és ebben a környezetben lép az olvasó elé Richárd király nagyszerű vitéze, a tiszta lelkű, ifjú Ivanhoe. János herceg őt is, mint Richárd minden hívét üldözi. A fiatalembert a megváltozott helyzet számos nehéz próbatétel elé állítja, de ő győztesen kerül ki a nagy lovagi tornából csakúgy, mint a későbbi nehéz harcokból. Mikor a király visszatér országába, hűséges lovagját a szépséges Rowena kezével jutalmazza, akit Ivanhoe már régen szeretett. A lovagregény a kritikusok minden fenntartása ellenére minden idők egyik legnagyobb könyvsikerének bizonyult. Ami kétségtelen tény: ebben a regényében is kiapadhatatlan mesélőkedvű az író. A kalandokban bővelkedő cselekmény, a színes, eleven tájleírások élvezetes olvasmánnyá teszik a regényt.

Kenilworth

A közelgő kenilworthi ünnepségek nagyszerűségének híre most már szájról szájra járt Angliában, és a rendezők mindent beszereztek odahaza vagy külhonból, ami csak fokozhatta az Erzsébet számára készített fogadás fényét és pompáját...  Eközben Leicester napról napra emelkedni látszott a királynő kegyében.

Walter Scott regényei kétféle - egyaránt kellemes és maradandó - élménnyel ajándékozzák meg az olvasót. Felvonulnak előtte eleven, tarka forgatagban egy történelmi kor jellegzetes színei; s a "hiteles" információk gazdag áradatában mindig megtalálhatja a várva várt Mesét is: egy romantikus szerelem történetét. A Kenilworth-ben, Scott talán legizgalmasabb, legdrámaibb regényében összekapcsolódik a két motívum: a romantikus hősszerelmes a történelem nagy alakjainak egyike - Erzsébet királynő híres kegyence, a kiismerhetetlen és ellenállhatatlan Leicester gróf. A nagyszerű téma káprázatos bőségben idézi elénk az Erzsébet-kori Anglia változatos színtereit: a királyi udvart, fogadót és országutat; érdekes figuráit: a főurakat és mesterembereket, a katonákat, alkimistákat, bérgyilkosokat és komédiásokat; s az Erzsébet-kori jellem mozgatóerőit: a szerelmet és a féltékenységet, a hűséget és az árulást, a becsvágyat és a bosszút... Romantikus regény: a stílus tökéletes mesterdarabja - s így örök érték, örök gyönyörűség forrása.