Szülővárosából 17 esztendős korában került Bécsbe, s 1744-ben az akadémia növendéke lett. 1752-ben az akadémiai pályázaton második díjat nyert, s ekkoriban már önálló festőként, Historienmahlerként működött. 1754-ben Augsburgba költözött, az ottani akadémia tanára lett s tevékeny részt vállalt a város élénk művészeti életében. Festett freskókat (Augsburg, Zweifalten 1760), oltárképeket és kicsiny szentképeket, bibliai jelenteket mintául a különböző augsburgi kiadvány sorozatokhoz.

Az 1760-as években tért vissza Bécsbe. Részt vett abban a nagyszabású, sok festőt foglalkoztató vállalkozásban, mely a császári ház megbízásából Martin van Meytens irányításával a különböző történeti és udvari események megörökítésére szerveződött. 1772-75-ben mennyezetképet festett a bécsi liechtentali plébániatemplomban.

1780-ban került sor élete egyik legjelentősebb alkotására, az egri Lyceum dísztermének kifestésére. Esterházy Károly egri püspök udvari festője, Kracker János Lukács halála után terveinek megvalósításához, az egri Lyceum, az universitas - hatalmas új épületének dekorálásához sürgősen festőt keresett Bécsben. Sigristtel az udvari csillagász, Hell Miksa révén került kapcsolatba. Az írásban rögzített program s az előkészítő vázlatok alapján Sigrist három éven át dolgozott a díszterem mennyezetképén. A négy egyetemi fakultást megjelenítő kompozíció, eltérően a téma korábbi allegorikus ábrázolásaitól, a valósághoz kapcsolódó foglalatosságokat, korhű alakokat sorakoztat fel. A bécsi akadémiát végzett festő páratlan friss tablót festett a korszak Magyarországának értelmiségéről. Gyógyító és boncoló orvosok, vizsgálódó gyógyszerészek, ülésező táblabírák, kísérletező papok és civilek, műszereikkel foglalatoskodó csillagászok és földmérők, földgömbjeik és mappáik fölé hajoló térképészek, szónokló papok és mellettük néhány süveges-bocskoros jobbágy, mind megannyi találó karakter tevékenykedik e színes forgatagban, természetes mozdulatokkal, pontos; egyértelmű rajzzal, barokk pátosz és éles fény-árnyék ellentétek nélkül megfestve. Fölöttük azonban az isteni gondviselés sugara árad szét, jelezve, hogy a megrendelő felfogása szerint hit és korszerű természettudományos világkép nem mondanak ellent egymásnak. Az egri falkép méltán lett Sigrist főműve. Áttekinthető és racionális felfogásmódja a század végén érvényesülő új, klasszicizáló szemlélethez igazodik. A nagysikerű egri vállalkozást követően Sigrist már csak szerényebb munkákba kezdett - Ruszt (Rust), plébániatemplom - kisebb táblaképek, zsánerjelenetek festésével foglalkozott.