A Varsó melletti Leocin városkában születik több-generációs ortodox rabbi családban. Ő is rabbi növendék, de bátyja példáját követve hamarosan írni kezd. Korán kezdett publikálni, s már fiatalon prominens varsói jiddis írónak számított. Első könyve, A Sátán Gorajban, még Lengyelországban jelenik meg 1933ban, (később, 1955-ben angolul az Egyesült Államokban). Ugyanebben az évben bátyja unszolására áttelepül Amerikába, ahol egy jiddis nyelvű napilap, a Forward munkatársa lesz. Elbeszéléseket ír. Már nemzetközi hírű író lett, ám az amerikai közönség előtt néhány évig gyakorlatilag ismeretlen maradt – egy jiddis író Amerikában –, egészen addig, amíg Saul Bellow le nem fordította A bolond Gimpel című novelláját, amit a Partisan Review közöl 1953-ban. Ekkor egy csapásra hírneves amerikai íróvá vált, aki történetesen jiddis témákról és jiddis nyelven ír, s aki műveit először vázlatosan megírta jiddis nyelven, majd, gyakran több fordító segítségével, angol "eredetire" fordította. A 40-es évek közepéig írt jiddis nyelven. 

A Moskat család címen jelenik meg első angol nyelvű könyve, egy családregény. A lublini csodarabbi, Jasa Mazur történetét dolgozza föl. A rabszolga, Az uradalom, A birtok, A gettó lánya és más regények, valamint több száz elbeszélés következnek. Singer kötelességének tartja, hogy a közép- és kelet-európai diaszpórában élő zsidóságról írjon, hogy munkásságával is életben tartsa a jiddis nyelvet és megörökítse a könnyen feledésbe merülő történelmet. Írásai az élet alapkérdéseit kutatják, visszafogott iróniával mutatják be számkivetett hőseiket: lengyel falusi zsidóközösségeket, megrokkant, magányos, megszállott embereket. Boldog vagyok, hogy zsidó írónak, jiddis írónak, amerikai írónak nevezhetem magam - mondja, amikor 1974-ben átveszi a Nemzeti Könyvdíjat. 1978-as Nobel-díját amerikai és – jiddis íróként kapja: Szenvedélyes elbeszélő művészetéért, mely a lengyel-zsidó kulturális tradíciókon gyökerezik, és univerzális emberi feltételeket hív életre. Isaac Bashevis Singer személye mást és mást jelent olvasói számára. Sokan, egyszerűen csak érdekes történetek szerzőjeként, mások a zsidó irodalom egyik legnagyobb alakjaként tisztelik, sőt, olyanok is akadnak, akik tanítóként tekintenek rá, akinek szavai útmutatók az életben.