RIGÓ ÉS APOSTOL

Az alcím szerényen úti tűnődéseknek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem úti élmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.  

ANYÁM KÖNNYŰ ÁLMOT ÍGÉR

- Mit hozzak Bukarestből? …
- Semmit fiam. Levegőt.
- Frisset! – igazodik anyám a kívánsághoz.

Sütő András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogó ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt. 

Mindhárom dráma példázat a történelmi szerep tragikus változataira. Az első, az Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist világhírű elbeszélésének drámai parafrázisa, amely a nagy német romantikus hangsúlyait Sütő művészi magatartásához híven rendezi át; a kifinomult jogérzet, az igazsághoz való fanatikus ragaszkodás erősebben kapcsolódik itt a német parasztháború történetéhez, Kohlhaas Mihály harcostársai Münzer seregében keresik tovább igazságukat. A Csillag a máglyán a reformáció születésének és kibontakozásának idején játszódik. Kálvin és Szervét személyében történelmi érvek és igazságok ütköznek meg, s a drámai példázat most a mártírium egyetemes hősiességét ismeri el történelmi érvényűnek. A harmadik színpadi mű, a Káin és Ábel a bibliai testvérpár sorsából bontja ki a felsőbb akaratot engedelmesen elfogadó, a "realitás" törvényét tisztelő, illetve a maga szabadságérzetére, meggyőződésére és autonóm személyiségére támaszkodó "lázadó" problematikáját. S ebben már nemcsak a hatalom és személyiség konfliktusa jelenik meg a néző vagy az olvasó előtt, hanem a hatalomhoz való emberi viszonyulások különböző vetülete. Megalkuvás és ellenállás már-már ontológiai kategóriaként való ábrázolása új perspektívát nyit a dráma előtt, csak a madáchihoz hasonlítható igényességgel jut el olyan létfilozófiai kérdésig, amelyek világirodalmi rangú művekkel rokonítják Sütő alkotását. Szerkezete tekintetében a Csillag a máglyán kompozícióját idézi: a gyakorlatias Kálvin és a hit megszállottja, Szervét alakjai élednek részben újra Ádám és Éva gyermekeiben. Ábel maga a lehajtott fejű "szomorúság", örökös félelemben él, egész életstratégiája a megmaradásra, a túlélésre irányul. Káin, a felemelt fejű "oroszlánkölyök" már-már prométheuszi lázadó, jogot formál az Édenre, s anyja elbeszélései után naponta útra kel isteni célja felé. A testvérek vitája a szép Arabella körül robban ki. A viszályt tovább szítja az újabb isteni parancs: Ábelnek fel kell áldoznia Arabellát. S noha Ábel tudja, hogy ezen az úton nem követheti tovább Istenét, alázatosságból és féltékenységből mégis hajlandó volna megölni a lányt. Ebben az értelmezésben a testvérgyilkosságnak Káin igazságtétele lesz a közvetlen oka: nem nyugszik bele, hogy az Éden elvesztése után szerelméből is Ábel tömjénfüstje váljék, s megöli fivérét, "mert ha porból lettünk is: emberként meg nem maradhatunk az alázat porában". A darabok mesterien komponált nyelvezete, jelenértelmű példázatossága, összetett, ám követhető motívumrendszere okán is a kortárs magyar irodalom csúcsteljesítményei. 

ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A SZAVAKAT

A vallomásos írás az írót mint az unokának, Lászlónak a nyelvörökséget átadó nagyapát mutatja be. Az esszéregény nem afféle "nevelődési" történet, sokkal inkább közösségi veszélyérzet és figyelmeztető felszólítás: az 1989 előtti Erdélyben az ezer éve őshonos magyar nyelv kollektív halálának réme belátható közelségbe került, s ez ellen - egy-egy bátor, személyes kiállást leszámítva - aligha lehetett tenni bármit is. Egy parancsa, egy kötelessége van minden szülőnek, nagyszülőnek - sugallja, mondja, kiáltja Sütő András -, hogy a család védelmező burka alatt, az otthon falai között adják tovább az ifjabb generációnak az Arany Jánosi nyelv örökét, mely csak a kis közösségek óvó melegében őrizhető meg a véget érni nem látszó, de bizonyosan elmúló katasztrófa-időben. Sütő András nyelvi parainézise - intés mindenki számára, akinek nem közömbös a magyar nyelv és a nemzet sorsa a Kárpát-medencében.

SZEMET SZÓÉRT

A kötetbe rendezett emlékezések és naplójegyzetek a 60-as évek végétől követik nyomon az író közéleti tevékenységét. Előbb csak a magyar nyelvű szak- és felsőoktatás hiányosságait panaszolta föl, később a hivatalosságoknak - köztük személyesen Causescunak - küldött sok-sok levelében már a kollektív nemzetiségi és emberi jogokat kérte számon, de fölszólalt egy-egy szerencsétlen, magyar volta miatt megnyomorított emberért is (Jogtiprók összekacsintása; Tóth János esete a román nyelvtudással; Az örökös újrakezdés kényszerében). A kisebbségi ügyekben megszólalókat üldözni, zaklatni kezdték (Meghallgatás helyett lehallgatás). Sorozatos kudarcai tanulságaképpen most már a külföldet és a nemzetközi szervezeteket kezdte tájékoztatni arról, hogy az iskolahálózat félelmetes összezsugorításától a magyar helységnév-használat tilalmán át a falurombolás eszelős tervéig terjedt a "homogenizálás" eszközeinek skálája (Egy uszító könyvről; Süket egek alatt). A patrióta jogvédők, a kisebbség "tűzfelelősei" ezen túl közvetlen életveszélyben éltek. A kötet második része a napló 1989 nyarától 1990 márciusáig követi nyomon a drámai kifejletű eseményeket. Krimibe illő epizódok sokasága bizonyítja, hogy mindazok a magyar és román értelmiségiek vagy munkásemberek, akik a legelemibb emberi jogokért szót mertek emelni, sokszor az életükkel fizettek merészségükért - Sütő András "csak" a fél szemével... De a küzdelem föladhatatlan. Sütő nagyszabású emlékezéskötete a "kisebbségi nyomorúság "kerek asztalához" invitálja az olvasót, aki nem pusztán együtt érző tanúja lehet így az erdélyi magyar sors utóbbi két és fél évtizedének, de példát láthat a szépirodalmi igényű dokumentum próza teljesítményére is.