Az ajtó

Vajon az Ajtó mint fogalom milyen jelentést hordoz? Általános funkciójának megfelelően két teret választ el? Esetleg valamiféle titokra nyit rá? Vagy netán mélyebb jelentéssel bír? Társadalmi, lélektani vagy két (esetleg több) személy közötti viszonyt ábrázoló ajtóról van szó? Szabó Magda regényében számos értelmezéssel találkozunk. Két főhős viszonya, akik az évek során a személytelenségtől, majdhogynem közönytől eljutnak egy sokkal személyesebb régióba, lényegében anya-lánya kapcsolatig. Kettejük közt az ajtó az egymás felé nyitást, az elfogadást, sőt az egymásba vetett bizalmat jelképezi. Ugyanakkor az ajtó működhet úgy is, mint egy társadalmi olló. Az olló két szára szimbolizálhat két osztályt, jelen esetben a polgári értelmiséget és a munkásosztályt. Minél szélesebbre nyílik, annál nagyobb az átjárhatóság a két társadalmi réteg között. Lélektanilag is fontos szerep jut az ajtónak: az emberi tudat mélységeit tárja fel. Ahogy az utolsó, keretbe foglaló, záró fejezet mondja: nem biztos, hogy valaha is kinyílnak azok az ajtók, ami lelkünk sötét oldalát nyitná; elképzelhető, hogy a bűntudat miatt örökké rejtve, zárva marad, nem hoz megbékélést, enyhülést. Így értelmezem Szabó Magda eme záró sorait:

Az én álmaim hajszálra egyforma, visszatérő látomások, én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni az ajtót. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs. Hiába küszködöm.  

Tündér Lala

Tündér Lala személyében Szabó Magda egy valóságos és eleven kisfiú alakját teremti meg, akinek kalandjait a nagy író cselekményvezetési bravúrjával meséli el. A regényben megjelenik a szerelem és az intrika, az igazság és a csalás, az ész és a varázslat, a tündérek különféle csodaszereket alkalmaznak (a konvertorral átváltozhatnak más alakba, a nonvideorral láthatatlanok lesznek), de előfordulnak veszélyes, manipuláló szerek is, természetesen a rossz erő szolgálatában. Az izgalmas fordulatokban bővelkedő meseregényét a szeretet és a képzelőerő hatja át. Tündér Lala a Tündérkirálynőnek, Írisznek a tündérgyerekeknél sokkal önállóbb és érdeklődőbb, tízéves gyermeke. Írisz a csoda-fügefától kapta ajándékba a kisfiút, és mivel a gyereknek nincs apja, épp bátorítani akarja Amalfi kapitányt, hogy kérje meg a kezét, amikor Aterpater, a gonosz varázsló elébe vág. A varázsló mindenben keresztülhúzza a szerelmesek számításait, mivel a maga számára akarja megkaparintani a hatalmat, és ebben kapóra jönnek Lala veszélyes és szabályszegő kalandjai. A tündérfiú ugyanis a tengerparton emberekkel ismerkedik meg – ez életkora alapján még tilos volna –, sőt letelepedési engedélyt kér a kislány és nagybátyja számára a Tündérek birodalma közelében, ahol a hagyomány szerint senki nem lakhat. A kaland során még anyja jogarát is elveszti. Aterpater rájön, hogy Lalának emberszíve van, ami miatt száműzni kellene a birodalomból, és megzsarolja a tehetetlen királynőt, hogy magához kényszerítse. Sikerül az egész országban zavart keltenie, pedig a rendre olyan személyek ügyelnek, mint Jusztin, a törvény őre, vagy Omikron, a tündérek nevelője. Mikor már száműzték Amalfit és az egyik ártatlan tündért, Lala elhagyta a birodalmat, és Jusztinnak és Omikronnak is megrendül az ereje, Csill, a patikus a szakállát és a haját kezdi tépni, és elszánja magát egy végső döntésre, amely az egész történetet másképp alakítja. Szabó Magda stílusát a nyelvi invenció és a láttatás ereje jellemzi. Meseregénye ma is izgalmas olvasmány, hiszen a hatalom és az igazság örök kérdéseit vizsgálja, miközben apró jelzésekkel eredeti, élő figurákat teremt, és váratlan helyzetekbe sodorja őket.  

Szabó Magda évekig tartó munkával készült arra, hogy megírja édesanyja, Jablonczay Lenke élettörténetét. Egy veszendő korszak veszendő embereire világítanak a személyes indulattól is átizzó dokumentumok. Rekviem és mementó egyszersmind ez a családregénye. Rekviem a porladó ősökért (legfőképpen az édesanyáért), s mementó a kiegyezéses, millenneumi lázban égő, majd háborúba forduló Ferencz József-i időkre. Szabó Magda regénye - érthetően - a női sorsok titkait fürkészi-faggatja a legnagyobb figyelemmel, de mellettük találó és olykor megrendítő portrék egész sorát vázolja fel; egyikük így, a másik amúgy nyomorodik bele a létbe.

Indulatos szeretettel követi a szerző a szívének legkedvesebb hősnő életútját a minden vágyat és reményt meglékelő zátonyig. A mű leggazdagabban árnyalt, felejthetetlen főszereplője ő. A jól eltalált jellemrajzok, a szociográfusi valóságlátás, a nosztalgiát keltő hangulatteremtés és az eseménydús cselekmény lebilincselővé teszi. Hozzájárul ehhez a meglepően sok információ hordozására képes, lendületes stílus is, amely - egy kezdeti, riasztóan sok nevet felsoroló és bonyolult családi viszonylatokat feltáró fejezet kivételével - az olvasó figyelmét végig ébren tartja.

ABIGÉL

Ginát, az elkényeztetett, szabadon és jómódban élő kislányt apja, Vitay tábornok, egy napon - valamikor 1943-ban - minden magyarázat nélkül felpakolja, és elviszi egy távoli város református nevelőintézetébe. Senkitől nem búcsúzhat el, minden kapcsolata megszakad a külvilággal, apjával is csak hetenként egyszer beszélhet telefonon. Az intézetben minden személyes tárgyát elveszik, sötét, formátlan egyenruhába bujtatják, s kényszerítik, hogy külsejével együtt korábbi szokásait is megváltoztassa. Az otthoni vidám és könnyed élet helyett rideg, percnyi pontossággal beosztott órarend szerint kell élnie, s mindenütt csak tilalmakkal találkozik. A sivár életre kényszerített lányok különös szokásokat, meséket, valóságos kis mitológiákat találnak ki maguknak, hogy vidámabbá tegyék életüket. Valamennyien hisznek Abigél csodatevő erejében. Abigél kecses női szobor az intézet kertjében s az a legenda róla, hogy mindenkinek segít, aki hozzáfordul. Ginát egy véletlen elszólása miatt árulónak hiszik, s többé nem állnak vele szóba. Szökést kísérel meg, de Kőnig tanár elfogja, és visszaviszi az intézetbe. Apja megérkezik, s megmagyarázza Ginának miért hozta az intézetbe. Ő, a tábornok, ellenálló s ha véletlenül elfogják, nem akarja, hogy lánya is ellenségei kezébe kerüljön. Egyébként Gina közvetlen közelében van valaki - szintén ellenálló - akinek az a feladata, hogy vigyázzon Ginára. Ezt tudván a kislány, önként vállalja a rabságot. Ezután már viharos gyorsasággal, s egy krimi érdekességével peregnek az események. 

FÜR ELISE

A 85. életévét betöltő írónő, úgy érezte, eljött az ideje a számvetésnek, és elkerülhetetlen, hogy szembenézzen a múló idővel. Éveken keresztül kitért a személyét illető kérdések elől, ám mostanra már ő maradt egyetlen tanúja az övéivel megesett történéseknek, így azután, tiszte és feladata, hogy lejegyezze a családi krónikát, hiszen nem sért, nem sértheti már senki érzékenységét ezzel, és az olvasók elé bocsátja élete kétrészes regényét, mely az 1917 és 1939 közé eső időszakot öleli fel. A regény címe Beethoven parányi mesterművére utal, melynek nincs szövege, s csak a két érdekelt, a mester és Elise tudták, mit beszélnek a hangjegyek. Anyám szerint - vallja a szerző - az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást. A szerző a tőle megszokott lágyan áradó, szavakba öntött gyönyörű dallammal meséli el családjának történetét. A Debrecenben élő, klasszikus műveltségű Szabó Elek és Jablonczay Lenke házasságának gyümölcseként jött a világra Magdolna. A politika a hétköznapok valóságának alakítása szintjén szólt bele a család életébe. A trianoni békeszerződés által megcsonkított Magyarország igyekezett otthont nyújtani a menekülteknek. Az édesapa, Szabó Elek családjába fogadta Bogdán Cecíliát, a Zentáról, szörnyű körülmények között (az őt védő szüleit a határon lelőtték) menekült kislányt, "testvérkének". A szerző, aki ez idáig, négy esztendőn keresztül "birtokolta" a kizárólagos szülői szeretetet, úgy érezte, megcsonkították "hatalmát", és ezért kezdetben bizalmatlanul méregette Cecíliát, ám ez a féltékenység a későbbiekben igazi, önzetlen, testvéri szeretetté alakult át. Később a kislányok fiatal hölgyekké serdülve átélték a szerelmek és csalódások megannyi szépségét és keserűségét, ám Magda mindig vigaszra talált Cilinél és ez fordítva is így volt. Szabó Magda prózanyelvének kivételes stílusgazdagsága valóban a Für Elise-hez hasonlatos, gyönyörű dallamú művé avatja a kötetet, amelynek üzenetét egészen bizonyos, hogy megértik azok az olvasók, akik készek a lélek halk, belső hangjaira figyelve "sodortatni" magukat a meghitt titkokat föltáró, lírai "dokumentumkötet" olvasásakor.