|
Bordal
Tompa Miskához
Sapias, et vina ligves!
Igyál Miska, dicső bor ez!
Hej Mihály!
Hej Mihály!
A bor miatt van a száj.
Recitas vives Licini!
Inni kell barátom, inni!
Nem papolt,
Nem papolt
Horac, de jó bort csapolt!
Mors, fugacem persequitur!
Meghal, a ki fut bortul!
Ne fuss hát!
Ne fuss hát!
Fogd e teli csutorát!
Sabina moerum dióta!
Jár a kancsó szüret óta,
Mihály pap,
Mihály pap!
Legjobb rím reád: a – csap!
Et recumbit minax unda!
Alszik, mint a juhászbunda,
Minden gond,
Minden gond,
Ha a sajtó csöppet ont.
Pede incerto ferebar!
Lábunk bortól tántorog már;
Nagy dolog,
Nagy dolog!
A föld csakugyan forog!
Melpomene, cinge comam!
Koszorút fejünkre komám!
Mit babér,
Mit babér!
A bor ága többet ér!
Serum in coelum redeas!
Élj még soká Miska pajtás!
És igyál,
És igyál!
Míg fejed a sírba száll.
Életutam
Szerte bolygok én az
Élet vadonában,
A csalfa örömet
Üzöm gyors futtában;
De rabul sovár szivemhez
Őt nem füzhetem soha;
Most közel van, ujra rebben,
Vésztől ingó rengetegben
Mint a lombok szarvasa.
Szerte bolygok én az
Élet folyamában;
Örömet halászok
Zugó hullámában:
De csak alig illettem még
A folyó aranyhalát;
Mint a hulló csillag éjjel,
Ragyogó tündérszökéssel
Mélybe tünik csalárd.
Szerte bolygok én az
Élet pagonyában,
Örömre teszem ki
Léptem, zöld bokrában;
De csapongó szellemszárnya
Földhöz csak perczig ragad,
Ujra mennyre száll csattogva,
S gyönge lépvesszőmön fogva,
Egykét halvány toll marad.
Emmi (Korán elhunyt leányomhoz)
Én is vesztettem már – kit magános órán
Megsirassak lelkem egész fájdalmával,
Össze forrott szívem – e sötét világnak
Egy kis porszemével – egy uj sírhalmával.
Élet és sír között van megosztva szívem,
Mint magános tölgy a puszta közepében.
A milyen magasra nyúlik fel a légbe,
Ép oly mélyen fészkel a föld kebelében.
Sötét hollók jönnek sötét hollók szállnak,
Le is törnék sulyok alatt a fa-lombja. –
Ha virágos gyepen játszó gyermekeimnek
Felrebbentésökre nem terjedne gondja. –
Meghajlik a lomb, a hollók felrepülnek,
De sötét mezökről ott marad az árnyék, -
Át villan keblemen az örök egy percze…
Mégis mégis mintha övig földben járnék.
Könyörgés
Bocsásd meg bűnömet
Költőknek atya óh Apoll!
Ha dalaim tán rosszak. –
Hiszen te oly távol lakol mitőlünk
Hogy még Rikóczi társam ajakának
Idétlen macskanyivását is
Szelided méhdongásnak hallod,
Mikorra innen hozzád ér .-
Te boldog vagy!
A távolság téged meg óv…
De földiek mi
Merre fussunk?
Hova bujjunk?
Kik őt naponta hat lépésrül halljuk.
Óh lantos Apolló!
Verseimmel
Ha csakugyan vétkeztem ellened,
Ha csakugyan bűnhődnöm kell,
Melyet Rikóczi lantja kinoz,
Elégedj meg fülemnek gyötrelmivel…
Ne küld fejemre bosszuló nyilad!
Epigrammák
Teremtés
"Megfáradtam" szóllt isten hatodéjre, ki fogja
Munkám folytatni? szóljatok égi lakók!
Mély csend! s im a zúgó tengerből egy piczi féreg
Ajka imigy felel: "én folytatom és te nyugodj!"
Testé lőn az ige: szigetekkel rakva a tenger,
Földre más földet alkot a gyönge korall.
A sorshoz
Vak vagy ó sors! a vakot ragyogó termekkel övedzed,
S a látót börtön éjire sújtja karod.
A haza bölcséhez
Már késő szólnod? szóltál még nem vala késő;
Sok késő szót meg ment vala, egy kora szód!
|
