1913-ban kiadta a jelszót: "Vonjuk a szemet a tapintás ellenőrzése alá". Ezzel összefüggésben érdeklődni kezdett a festőietlen anyagok iránt (Hlebnyikov szavaival élve ecsetjével bádogtárgyakat teremtett), és a kép síkjából kilépett a valóságos térbe. Nagyon érdekelte a tárgyi világ konstrukciójának elemzése. Ennek során egy alapvető művészi felfedezést tett: a különböző színű és faktúrájú nonfiguratív formákat a kép síkjából kimozdította a kép előtti térbe úgy, hogy kezdetben még nem szakította el azokat a síkfelülettől. A kép elemeinek ábrázolt térviszonyait így felcserélte az elemeknek a valóságos térben érvényesülő valóságos viszonyaival. A képreliefek a festészeti és a szobrászati módszerek újszerű szintézisét adták. Az ilyen típusú alkotásokat Tatlin anyagkombinációknak nevezte, mivel a képrelieffé vált absztrakt képet most már nem festették, hanem különféle szerkezeti és festői tulajdonságokkal rendelkező anyagokból komponálták.