A 18. század végi velencei művészet jelentős alakja volt. 1727. augusztus 30-án született Velencében, 1804. március 3-án. halt meg. Korai mesterművének az udinei Érseki palotának falfestményei jól mutatják, hogy milyen fényhatásokat tudott elérni pusztán alakjainak színezésével pl.: Salamon ítélete. 1760-ig, amikor Spanyolországba indult, ő volt a velencei festészet vezéralakja. Virtuozitása, találékonysága hatalmas fal- és mennyezetfelületeket beborító, nagyszabású mitológiai vagy vallásos jeleneteken mutatkozik meg. Középső korszakának egyik legfontosabb munkája a Rózsafüzért osztó Szent Domokos. A festmény színeiben és rövidülésében Veronese hatásáról tanúskodik; az erős rövidülésben ábrázolt alakok plasztikusan emelkednek ki a háttérből. A Szent Simon megkapja a skapulárét című képet vászonra festette, és a mennyezet közepén helyezték el. A főtéma szinte csak a leglényegesebbekre szorítkozva jelenik meg. Az atmoszferikus ragyogást érzékeltető színek teremtik meg a festmény egységét.

Tiepolo velencei éveinek legjelentősebb feladata a Palazzo Labia Salone principaléjának díszítése volt, amelyet az építészeti elemeket festő Girolamo Mengozzi Colormával együtt készített. Leghíresebb jelenete a Kleopátra lakomája: itt a főszereplőket rendkívül realisztikusan ábrázolja. 1750. október 12-én elfogadta Károly Fülöp hercegérsek meghívását új palotája, a würzburgi érseki palota dísztermének kifestésére. Még ebben az évben megérkezett oda két fiával. A két nagy jelenetet, Barbarossa házasságát és Herold püspök beiktatását nem festett építészeti háttér, hanem valódi stukkók keretében ábrázolta. Maguk a jelenetek erősen illuzionisztikusak. 1752 és 1753 között festette az Apollón és a kontinensek című, a lépcsőház felett elhelyezkedő monumentális freskót. Valmarana grófok vicenzai villájának freskóin megjelenik késői korszakának intenzív színvilága. Ezek Tasso, Ariosto és Vergilius műveiből vett mitológiai jeleneteket ábrázolnak pl: Iphigeneia feláldozása. Giambattista fiával, Giandomenicóval dolgozott együtt: ő festette ki a vendéglakosztály öt termét. Ezután III. Károly spanyol király meghívta Giambattistát, hogy fesse ki az új madridi királyi palotát. 1762. június 4-én érkezett meg fiaival; Mengs ekkor már a városban volt. A királyi palotában Tiepolo három nagyszabású mennyezeti freskót készített. A legismertebb közülük a trónteremben lévő Spanyolország dicsfényben. Tiziano és Veronese színvilágát a római barokk illuzionizmussal kombinálta. A példaképül választott mesterek hatását mutató, erős fény-árnyék hatásokra épülő korai munkái után fokozatosan alakította ki független festői stílusát. A művész a mitológiai hősöket és bibliai alakokat ünnepélyesség nélkül ábrázolta munkáin, amelyek közül a legjelentősebbek a rézkarcai. Művészetét a rokokótól való eltávolodás, az irónia, a távolságtartás, a szentimentalizmus helyett inkább a groteszk és a karikatúra szerű ábrázolásmód felé való közeledés jellemzi. 

Forrás: Akadémia lexikon