Apja, Tóth András szobrász 1889-ben Debrecenbe költözött családjával, Árpád itt végezte 1896 – 1904 között a reáliskolát. 1905 – 09 közt Budapesten magyar - francia szakos bölcsész, tanulmányait azonban nem fejezte be. 1908-tól a Nyugat munkatársa, de kis jövedelme miatt visszaköltözött Debrecenbe. 1909. októbertől a Debreceni Független Újság színikritikusa. 1910-ben néhány hónapot Budapesten töltött. 1911-ben a Debreceni Nagy Újságnál dolgozott. 1913-ban végleg a fővárosba költözött, és házitanítósággal tartotta fenn magát. Tüdőbetegsége 1915 – 16 között tátrai szanatóriumokba kényszerítette. Ekkor már Hatvany Lajos folyóiratának, az akkor induló Esztendőnek a segédszerkesztője. 1918-ban a haladó írók által alapított Vörösmarty Akadémia titkárává választották. A proletárdiktatúrát ódával köszöntötte (Az úr Isten). A tanácshatalom bukása után sokáig nehéz körülmények közt élt, már öngyilkosságra gondolt.

Az 1921 őszén végre Az Est munkatársa lett, ahová "színes" híreket, politikai glosszákat írt. Itt jelentek meg ezután kritikái és szépírói művei is. Bár a Nyugatba már kevesebbet írt, annak egyik főmunkatársa maradt. A 20-as évek vége felé betegsége egyre súlyosbodott, gyógykezelés végett többször töltött hosszabb-rövidebb időt Új Tátrafüreden. Temetésén – a farkasréti temetőben – Babits Mihály mondott búcsúztatót. (csoportkép: Babits Mihály, Tóth Árpád, felesége, Tóth Annus és Karinthy Frigyes 1926-ban). 

A Nyugat költőnemzedékének kiemelkedő alakja, akinek líráját bámulatos forma készség és fájdalmas rezignáció jellemzi. A fájdalom, a magány és a lemondás filozófiai mélységű megéneklője, melynek leginkább az elégia felel meg (Lélektől lélekig; Isten törött csellója, hallgatok; Isten oltó kése). Ez alól kivételnek számítanak a Tanácsköztársaság kitörésekor írott lelkes, az új kort köszöntő versei (Március, Az új Isten). Műfordító munkássága kiemelkedő; Babits szerint a legszebb magyar vers Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Nemzedéktársainál nagyobb mértékben törekedett az eredetihez igazodni. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Novelláinál értékesebb kritikusi és publicisztikai tevékenysége.