Valószínűleg Bajorországból került Kismartonba, ott nősült 1695-ben, tekintélyes ember, a városi belső tanács tagja lett. 1712-ben hívták Budára, és kötöttek vele szerződést, amely szerint a budai vár Szentháromság-szobrán a főcsoporton kívül kilenc mellékalak készítését is vállalta: Szűz Mária, Keresztelő Szent János, Xavéri Szent Ferenc, Szent Kristóf, Szent József, Szent Rókus, Szent Sebestyén, Nepomuki Szent János és Szent Ágoston alakját. Munkájánál számos segédet foglalkoztatott, közöttük sógorát, Hörger Antalt.

A budapesti Szentháromság-szobor Budapest I. kerületében áll a Szentháromság téren, a Mátyás-templom előtt. A Mátyás-templom előtt a 17. század végén, az 1686-os ostrom után alakítottak ki teret, addig szűk utca vezetett a kapujához. Az 1691-es pestisjárvány során a polgárok fogadalmat tettek, hogy ha a járvány elmúlik, szentháromság-szobrot állítanak hálából. A járvány véget ért, és a szobrot 1706-ban fel is állították, azonban három évvel később, 1709-ben újabb járvány pusztított. A lakosság ezúttal azt fogadta meg, hogy nagyobb, díszesebb szobrot állít az előző helyén, ha ezt a járványt is túlélik. Így történt, hogy 1712-ben a korábban állított szobrot a mai III. kerületi Zsigmond térre helyezték át, és helyébe 1713-ban a Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok által készített 14,4 m magas, barokk szobrot állítottak. A műalkotás az 1945-ös ostromban súlyosan megrongálódott, ezért a Kiscelli Múzeumba szállították, helyére pedig a ma is látható újrafaragott mását emelték.