A Minamoto családból származott eredeti neve Yusuke. Fiatal korában Yadóba költözött, ahol Sekien tanítványa volt és a Kanó-stílust is tanulta. Shunshó és Kiyonaga is befolyásolták művészetét. A sóguni kormánynál hivatalt viselt, melyről azonban 1780-ban lemondott, amikor művészetében is függetlenítette magát. Leginkább a színes fametszet számára dolgozott. 1797-ig Kóshódó Tsutaya nevű kiadójánál lakott. Felesége, Kitagawa Sendai-jo, szintén művésznő volt és színes fametszeteket készített. 1804-ben egy szatirikus triptichont adott ki, mely miatt börtönbüntetést is kapott. Kitagawa kínai stílusban is dolgozott. Utamaro valódi tehetsége az asszonyok és a hódolóik világát ábrázoló nyomatokon bontakozik ki. Az 1780-as évek elejének kissé statikus stílusa után - a nők iránti szenvedélye hatására - hősnőit fokozatosan megnyújtva ábrázolja, pszichológiai érdeklődése pedig az effajta nyomatok szokásos erotikáját új erővel tölti meg. Az új stílus először a Párnadal című albumában mutatkozik meg teljes érettségében. A tizenkét nagy és széles nyomatból álló sorozat minden idők legszebb tavaszi képei (sunga) közé tartoznak. A szellem és a szerelem, a bujaság és a bölcsesség felülmúlhatatlan egységbe olvad a vonások eleganciájában, a színárnyalatok finomságában. Az önátadás és a birtoklás kettősei igencsak vegyesek, zömében mégis kurtizánok zöld (=bordély) házi jelenetekben, de akad gyöngyhalászleány kappa-szörnyek támadása tüzében, kalpagos holland a nejével, sőt maga Utamaro is, félig párjának meztelen válla, felfésült hajú tarkója mögött, míg a gésa gyengéden simogatja a festő arcát. Ne engedjünk az óriásivá torzított szeméremtestek látványának, mert a behunyt szemhéjak rejtik Utamaro igazi erotikáját.