FÜZETEK

Valéry füzetei a 20. századi irodalom legrejtélyesebb és egyben legimpozánsabb szellemi dokumentumai közé tartoznak. A francia irodalom első dekádjának "koronázatlan királya", aki költői, esszé írói munkásságát is mintegy kényszernek engedve publikálta (nagy elhallgatások, kihagyások periódusai között), ifjú éveitől kezdve hajnalanta nekiült intellektuális gondolati naplót írni - távol a publikálás szándékától. Ezt a több tízezer oldalas füzet együttest még franciául is csak most kezdik teljességében megjelentetni: tematikus válogatások, a füzetek fakszimiléinek pár ritka példánya szolgált a Somlyó György válogatás alapjául, amely mintegy mikroszkopikus szűkítéssel ad mintát ebből a hatalmas szellemi anyagból. "Prae", vagyis az irodalmat, a nyilvános megjelenés szükségszerű torzításait megelőző, tisztán filozófiai, esztétikai, lélektani, természetbölcseleti, érzékileg, költőileg primer módon megjelenő gondolatrögzítésekre vállalkozott az alkotó egy fél évszázadon át - szorgos munkásként e hajnali órákon (az álomvilág és az intellektuális tisztánlátás időszakában). Minden külső kényszer és követelés nélkül, a tiszta reflexió fényében megjelenő önmagát tekintette "rendszernek", a külsőségektől mentes alfának és Omegának, ám énje zseniális valóság megfigyelőjeként és szinte univerzális érdeklődésű lényként hatalmas perspektívákat tekintett át. És a legnagyobb dolgokat feszegetve töprengéseinek pregnáns megfogalmazásait vetette papírra: mi az idő, a lét, mi vallás és hit, mi a történelem, a politika, a jel lényege, az objektivitás és szubjektum viszonya? A kötetet kommentáló fordító-válogató nem véletlenül veti össze a jegyzetek Valéryjét a század legnagyobb az ellentmondások végső paradoxaihoz eljutó természettudósaival és bölcselőivel. Aki a könnyed aforizmákat kedveli, beleütközik e tömörített megfogalmazású intellektualitás kemény magvasságába, mivel a szerelem, a fizikai létezés, a művészet, a filozófia kérdéseiről jegyzetelő szerző szellem- és gondolatjárása egészen kivételes. Nemcsak irodalmi, univerzális szellemi érdeklődést kíván a kötet olvasása, tallózása, hanem mély, intellektuális beleérző készséget is. 

A nemtő

Sem kép, sem tudat:
eleven s halott
illat mit hozott
a szellőfuvat.

Sem kép, sem tudat:
lángész vagy esély?
Csak egy villanat,
s kész - már nem mesél.

Fel sem fogható?
Bölcs agyaknak, ó
mennyi szenvedés!

Sem kép, sem tudat:
ingváltás alatt
meztelenkedés!

Fordító - Kemény Ferenc

Sejtelmesen II.

Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam csókdos
égő fülébe.

Szeretem bágyadt
döbbeneted,
semmi kis vágyat
vegyítve veled.

Meglepetések...
Véred zsibongott,
én adok hangot
s nevet a szélnek...

Hajad takar,
s józan és részeg
lelkem idézhet
amit akar.

Fordító - Szegzardy Csengery József