A mpdern építészet és iparművészet úttörője. Victor Horta mellett ő is nagyban hozzájárult - az Arts and Crafts törekvések továbbfejlesztéseként - a szecesszió művészetének kontinensen való kialakulásához. Először festőnek tanult Antwerpenben. Később építészettel és iparművészettel folytatta tanulmányait. 1895-ben építette meg saját házát Brüsszelben. 1896-ban mutatta be lakberendezési tárgyait Samuel Bing galériájában, a párizsi "L'Art Nouveau"-ban. Ekkor tett szert nemzetközi hírnévre.

1898-ban egy avantgárd klub, a "Le Vignt" tagja lett, ahol megismerkedett az angol "Arts and Crafts" mozgalommal, William Morris képviselőjeként. Több könyvet és esszét is megjelentetett eredeti művészeti elképzeléseiről. Nagyrészt Németországban dolgozott, ahol igen nagy megbecsültségnek örvendett. 1900-ban megnyitotta brüsszeli műhelyének fiókját Berlinben. 1902-ben meghívták Weimarba, egy Arts and Crafts - elvű iskola alapításhoz. Az iskola 1906-tól 1914-ig az ő irányításával működött, és később mint Bauhaus vált a modern mozgalmak központjává. Főbb műve a párizsi Champs-Elisées színház 1911ben Auguste Perret francia építésszel közösen. A modernizmus és funkcionalizmus előfutáraként és teoretikusaként Henry van de Velde az Art Nouveau mozgalom vezető iparművésze volt. 1927 és 1940 között a genti egyetem építésztörténeti professzora volt, aminek toronykönyvtárát maga tervezte. Kidolgozta személyes kortárs stílusát az építészetben, bútortervezésben. Az első absztrakt stílusú Art Nouveau művészként a forma és a funkció egyesítésének koncepcióját fejlesztette ki. A tárgyak óriási skálájában tervezett - építészeti munkák, egységes belső dekoráció, bútor, kerámia, fémmunkák és ékszerek tekintetében egyaránt. Bútortervezései lineárisak, innovatív dekorációkkal és kifejező ornamentikával részletezettek melyeket erős tradicionális elemekkel kevert. Több elméleti munkája is megjelent.