|
Ha nem lehettél szálfa
Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.
Nézd a tarackot,
nem árthat annak se aszály, se árvíz, se fagy, se tűz,
hiába perzselik azt fönt, s hiába vagdalják alant.
Tavasszal nem mozdul, azt hinnéd, kihalt,
pedig azalatt, ott lenne a mélyben ágakat ereszt,
acélhegyű gyökerével bejárja a sívó homokot, a
zörgő kavicsot;
a sovány agyagot éppúgy, mint a buja televényt,
szorgosan furkál, terjed, telepít,
s mire a tavasz virágzó füvei száraz avarrá válnak,
ő vígan zöldell újra, s buja sűrűségét felmutatja a nyárnak.
Vagy nézd a perjét,
hiába fordítja ki eke, hiába tépi szét a
kegyetlen borona,
ahová kerül, ott ragad, gyökerei mindjárt új szálakat eresztenek,
lekötnek, tanyát vernek,
s holnap a gazda szemébe nevetnek.
Ez a föld itt a tiéd, tartsad hát erősen, magyarom,
ha nem lehettél benne szálfa, legyél csak cserje, vagy
legyél csak gyom.
Nézd csak a tippant,
a szikes puszták apró bokrait.
Nyár végén kiégnek
s még torsaikat is porrá veri ezernyi birkaláb.
Tavasszal mégis kibújnak,
s pici magvaikkal telt zászlóikat vígan lengetik a sovány
pusztai szelek.
Vagy nézd a sziksalátát,
a lekaszált ájult füvei közül kiugrik hirtelen,
s ehetetlen kórójának örök lila virágával
fenn tarja az életet a halott mezők felett
Nézd a töviseket is:
a gyengén szúrót, a cigánymogyorót,
a gerlicetövist és az ördögszekeret.
Nézd a messze viruló bogáncsot s a ravaszul lapuló
királydinnyét.
Hiába írtja ezeket csőszök, kerülők serege,
hiába röpködnek bennük írott parancsok,
nem engednek, újra és ezerszer újra visszajönnek
– és szúrnak, mert egyebet nem tehetnek.
Szúrj hát te is, de ne engedd ezt a földet, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.
S hogyha nem élhetsz magadnak,
virágod legyen mérges, mint a kutyatej,
ágaid legyenek tüskések, mint a vadrózsa,
legyenek görbék, mint a galagonya,
gyümölcsöd legyen fanyar, mint a vadkökény,
vagy legyen keserű, mint a farkasalma, –
csak bőven termő bamba diófája ne legyél senkinek.
Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom,
ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.
A BALOGH CSALÁD TÖRTÉNETE
Mintegy összegzése ez a mű az író munkásságának.
Színtere és világa azonos az Aszály, a Gyepsor, a Falusi krónika világával. A
trilógia a paraszti élet enciklopédiáját adja. A jelentéktelennek tűnő kérdések
szokatlan részletezése, s az ebből természetszerűen következő szerkezeti lazaság
miatt általában elmarasztalták a regényt. Ám ez a mű nemcsak regény, és nem is
csak korrajz. A gyermekként megismert Balogh Jani életének eseményei köré
csoportosítva olyan tudományosan is elfogadható, hiteles képet ad az Alföld
világáról, természeti életéről, a magyar nép gondolkodásáról, a társadalmi
szokásokról, a gazdálkodás módjáról, a nagy történelmi események hatásáról,
amelynek alapján bármikor újjáteremthető lenne a kor tiszántúli tája, embere és
élete. A könyv értékét csak emeli az a világirodalomban is páratlan tény, hogy
Veres Péter nem külső szemlélőként, a paraszti élet megfigyelése és
tanulmányozása alapján, hanem a személyes átélés hitelével, a regénybeli sors
vállalójaként írta meg a magyar parasztság eddigi legnagyobb regényét, amelynek
számtalan részlete - kisebb-nagyobb eltéréssel - a világ valamennyi parasztjára
illik, tehát, egyetemes érvényűnek tekinthető. Balzac és Steinbeck, Reymont és
Solohov nagy paraszti tárgyú regényei a műalkotás szabályai szerint lehetnek
jobb regények, a személyes átélés, a paraszti élet belülről való szemlélése,
ábrázolása Veres Péter művét mégis egyenlő rangúvá teszi velük. Akik nemcsak a
kalandokat, a gyorssodrású eseményeket tekintik cselekménynek, olvasmányként is
érdekesnek találhatják a trilógiát, amely a sorsformáló történések, az emberi
életek alakulásának finom rajza, vagy a tiszta és igaz szerelem kibontakozásának
ábrázolásában is líraian szépet, maradandót nyújt.
GYEPSOR
A Gyepsor-novellák az Alföld szegény
parasztságának hihetetlen nyomorúságáról adnak hírt. A híradást az író valójában
publicisztikába szánta, de a hatalom terrorja ezt nem tette lehetővé, így
versben és novellában kényszerült elmondani, ami kikívánkozott belőle.
Az elbeszélések az akkor tomboló gazdasági válság még külön is nehezített
paraszti élet egy-egy darabját villantják fel. Megismerhetjük a városi
cselédsorba kényszeríttet, majd onnan a falujába visszajött fiatal lány
tudathasadásos tragédiáját (Hazajött a húgom), az egyik napról a másikra élő
emberek otthonainak nyomasztó voltát (Családi kör), s hogy micsoda erőfeszítésbe
kerül az apáknak és az anyáknak, hogy ők és gyerekeik tengetni tudják életüket
(Ebéd a gyepsoron; Tél a gyepsoron). Ezek az életképek, szociográfus novellák
egy addig a magyar irodalomban ismeretlen világról adnak hírt, s egyben a munka
emberformáló hatásának példázatát adja a kötet.
|
