A leghíresebb orosz csataképfestő volt és hazájának első festője, aki nemzetközi hírre tett szert. Egy orosz földbirtokos nemes fia-, édesanyja tatár származású. Nyolc éves korában Carszkoje Szelo kadétiskolájába küldték, három évvel később pedig Szentpétervárott kezdett tengerészeti iskolát. Először 1858-ban szállt tengerre. Iskola elsőként végzett, de nyomban el is hagyta a szolgálatot, hogy festészetet tanuljon. Két évvel később, 1863-ban már érmet nyert a szentpétervári cári művészeti akadémiától Odüsszeusz megöli a kérőket című munkájáért. 1864-ben Párizsba utazott, ahol Jean-Léon Gérôme iskolájában tanult, de mestere módszereivel nem volt elégedett.

A párizsi Szalonban 1866-ban bemutatta Zsoltárt éneklő duhoborok című rajzát. A következő évben részt vett Kaufman tábornok turkesztáni hadjáratában és Szamarkand ostroma során kiérdemelte a Szent György keresztet. 1869-ben bejárta Turkesztánt, 1873-ban a Himaláját, Indiát és Tibetet, majd 1884-ben ismét Indiát. Miután Párizsban és Münchenben dolgozott, 1874-ben Szentpétervárott bemutatta turkesztáni témájú képeit. Ezek közt volt A háború apoteózisa című alkotás, amely egy koponyákból épített piramist ábrázolt, és minden hódítónak, a múltban a jelenben és a jövőben dedikálta, és A hátrahagyott -, egy társai által elhagyott haldokló katona képe. 1877ben az orosz seregben végig kűzdötte a törökök elleni hadjáratot. 1881-82 között utazta be Európát összes festményei kiállításával, mely többek közt Budapesten is nagy föltünést keltett. A turkesztáni és indiai táj- és néprajzi képek mellett láthatók voltak borzalmas csataképei, melyekkel mint a világbéke apostola lépett föl. Kérlelhetetlen célzatos realizmussal ábrázolta a hadjáratok szörnyűségeit; képeinek tárgyi érdeke nagyobb festői értékeknél. A plevnai út; A szamarkandi emir nézi a koponyákat, győzelmének jeleit; Török tábori kórház a plevnai csatamezőn; A Sipka-szorosban minden csöndes; Szkobelev a Sipka-szorosnál; II. Sándor cár a csatatéren stb. a legismertebbek. 1884. még egyszer Indiába utazott, bejárta Szíriát és Palesztinát is. Visszatérése után festette meg a Krisztus életéből vett képeket, melyek ottani helyrajzi etnográfiai tanulmányai fölhasználásával készültek. Ezeket követte két nagy festmény: Az angolok kivégzik a lázadó hindukat; Orosz nihilisták kivégzése. Néhány évre lakóhelyéről, a Párizs melletti Maisons-Lafitteból hazautazott és Moszkva közelében telepedett le. Itt keletkeztek legújabb festményei, melyek rendkívül hatásosan ábrázolják I. Napóleon 1812-iki oroszországi hadjáratának borzalmait. Számos kisebb kép közül különösen kiválnak: Napóleon Moszkva előtt várja a bojárok küldöttségét; A császár visszavonulása a szmolenszki úton. Írásai közül említendők: Úti rajzok Indiából; Rajzok és emlékek; A tábori levelező. Az orosz—japán háború áldozata lett. Az aknára futott és elsüllyedt Petro-pavlovszk csatahajón vesztette életét.