|
Az 1470-es, 80-as évek legjelentősebb firenzei szobrásza volt, aki népes műhelye
élén nagyszabású bronz és márvány szoborcsoportok mellett terrakotta műveket és
festményeket készített.
Andrea del Verocchio ötvösmesterséget tanult, majd szobrász lett, de
festészettel is foglalkozott. Az 1460-as évektől a Medici család számára készíti
alkotásai nagy részét. Verocchio készíti el a San Lorenzo főoltára elé temetett
Cosimo Medici síremlékét (1467): egy sima
márványlapot, amelyet csupán színes márvány- és bronzberakás díszít. A templom
sekrestyéjében készül el 1472-ben Pietro és Giovanni Medicinek, Lorenzo apjának
és nagybátyjának közös síremléke is. A művész a sekrestye falát a kápolna felé
kapuszerűen áttöri s a bronz kötélfonadékkal átszőtt nyílásban szabadon helyezi
el az ugyancsak bronzból készült levélornamentikával díszített kőszarkofágot.
Dávid
szobrát szintén a Mediciek megbízásából készíti. Állása hasonlít Donatello
Dávidjára, de Verocchioé egy kihívóan merész siheder, akin már nem látszik
klasszikus hatás - a feszes bőrpáncél alattit is ábrázolta, s a fedetlen
végtagokon még inkább hangsúlyozza az izmos, de fejletlen test szögletes
formáit. Ugyancsak a Mediciek számára készült eredetileg a Careggiben álló villa
kertjébe a delfint szorongató szárnyas bronzputtója. Igazi körplasztika ez.
1460-ban a kereskedők céhe szerzi meg az orsanmichelenek azt a fülkéjét, ahol
Szent Lajosnak Donatellotól való szobra állt. Néhány évvel később Verocchiónál
rendelik meg
Krisztus és Tamás
bronz szobor csoportját, amely csak 1483-ban készül el. A nehéz kompozíciós
feladatot a mester úgy oldja meg, hogy a fülkében tulajdonképpen csak a
feltámadt Krisztus alakját helyezi el, míg a sebei felé nyúló hitetlen apostol
alacsonyabban, oldalt és félig kívül áll – merészen aszimmetrikus
csoportszerkesztés ez. Utolsó alkotása, amelynek befejezését már nem érte meg,
Colleoni zsoldosvezér
velencei lovas szobra volt. 1488-ban bekövetkezett halála miatt csak az
agyagmodell készült el, a jól sikerült bronzöntés és a szép talapzat Alessandro
Leopardi velencei szobrász műve. A lovas és a ló élénkebb mozgása és formáik
erősebb részletezése jellemző. A hadvezér nem szemléli, hanem testtartásával és
feszült arckifejezésével egy csata döntő perceinek izgalmát tükrözi. A Fájdalmas
Krisztus-szobor a mester egyik főműve. Verocchio számos munkát készít Mátyás
számára is.
|