Verocchio 
 (1436 – 1488)

olasz szobrász, festő, ötvös

Az 1470-es, 80-as évek legjelentősebb firenzei szobrásza volt, aki népes műhelye élén nagyszabású bronz és márvány szoborcsoportok mellett terrakotta műveket és festményeket készített.

Andrea del Verocchio ötvösmesterséget tanult, majd szobrász lett, de festészettel is foglalkozott. Az 1460-as évektől a Medici család számára készíti alkotásai nagy részét. Verocchio készíti el a San Lorenzo főoltára elé temetett
Cosimo Medici síremlékét (1467): egy sima márványlapot, amelyet csupán színes márvány- és bronzberakás díszít. A templom sekrestyéjében készül el 1472-ben Pietro és Giovanni Medicinek, Lorenzo apjának és nagybátyjának közös síremléke is. A művész a sekrestye falát a kápolna felé kapuszerűen áttöri s a bronz kötélfonadékkal átszőtt nyílásban szabadon helyezi el az ugyancsak bronzból készült levélornamentikával díszített kőszarkofágot. Dávid szobrát szintén a Mediciek megbízásából készíti. Állása hasonlít Donatello Dávidjára, de Verocchioé egy kihívóan merész siheder, akin már nem látszik klasszikus hatás - a feszes bőrpáncél alattit is ábrázolta, s a fedetlen végtagokon még inkább hangsúlyozza az izmos, de fejletlen test szögletes formáit. Ugyancsak a Mediciek számára készült eredetileg a Careggiben álló villa kertjébe a delfint szorongató szárnyas bronzputtója. Igazi körplasztika ez. 1460-ban a kereskedők céhe szerzi meg az orsanmichelenek azt a fülkéjét, ahol Szent Lajosnak Donatellotól való szobra állt. Néhány évvel később Verocchiónál rendelik meg Krisztus és Tamás bronz szobor csoportját, amely csak 1483-ban készül el. A nehéz kompozíciós feladatot a mester úgy oldja meg, hogy a fülkében tulajdonképpen csak a feltámadt Krisztus alakját helyezi el, míg a sebei felé nyúló hitetlen apostol alacsonyabban, oldalt és félig kívül áll – merészen aszimmetrikus csoportszerkesztés ez. Utolsó alkotása, amelynek befejezését már nem érte meg, Colleoni zsoldosvezér velencei lovas szobra volt. 1488-ban bekövetkezett halála miatt csak az agyagmodell készült el, a jól sikerült bronzöntés és a szép talapzat Alessandro Leopardi velencei szobrász műve. A lovas és a ló élénkebb mozgása és formáik erősebb részletezése jellemző. A hadvezér nem szemléli, hanem testtartásával és feszült arckifejezésével egy csata döntő perceinek izgalmát tükrözi. A Fájdalmas Krisztus-szobor a mester egyik főműve. Verocchio számos munkát készít Mátyás számára is. 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL


01


02


03


04


05


06