Nagybányán született, édesapja román paraszti családból származott, édesanyja szlovák származású volt. Édesapja az első világháborúban súlyosan megsebesült és elhunyt 1916ban. Már az általános iskolában madarakat, különböző állatokat és embereket faragott. 

Művészeti tanulmányait Nagybányán Ziffer Sándor festőnél kezdte, ahol modell alapján rajzolt. 1942-44: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Bory Jenő. 1953: Állami Díj; 1957: A Művészet Kiváló Mestere; 1963: Munka Érdemrend I. fokozat; 1968: Kulturális Érdemrend I. fokozat; 1971: A Kultúra és Művészet Állami Bizottságának díja; 1974: A Román Akadémia levelező tagja. 1950-ben kinevezték a nagybányai művészeti középiskola tanárává, majd 1954-ben annak igazgatója lett. 1947-től részt vett a nagybányai kollektív kiállításokon és országos tárlatokon. Alkotásait fából faragta, ritkán használt követ. Szobraiban két eltérő szemléletmód érvényesül. Az elsőre, gyökereiből adódóan az egyszerű ember: bányász, erdei munkás azaz favágó és a hősi emlékművek, mellszobrok ábrázolása jellemzőek. (Erdei munkás emlékműve, 1956, Nagybánya - A román katona emlékműve,1964, Nagykároly). Másik fontos témája a mitológia volt, azaz a Máramarosi archaikus folklór. Jellemző műve erre a korszakára Nagybányán, a Közigazgatási Palota előtti Vének tanácsa szoborcsoport.