
Vilt
Tibor
(1905
– 1983)
magyar szobrász
|
1922-1926 között az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója
volt. Mesterei: Mátrai Lajos és Kisfaludy Stróbl Zsigmond. 1926-ban mintázta meg
első jelentős alkotását, önarcképét. 1927-ben meghívták Új Művészek Egyesülete
tagnak és két művével a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításán is
szerepelt. Ebben az időben főleg portrékat készített, 1928-30-ban Ernszt Lajos
ösztöndíjával Rómában tanult. 1925-ben már kiállított. 1935-ben feleségül vette
Schaár Erzsébetet. 1935-ben Barcsay Jenővel az Ernst Múzeumban, 1938-ban Kmetty
Jánossal, majd 1965-ben a székesfehérvári István Király Múzeumban mutatta be
műveit. 1945-ben rész vett az Európai Iskola munkájában is. Indulásakor zárt,
feszes formavilágban alakította ki műveit, például
Önarckép. Neoklasszikus művei a budapesti
Pasaréti-téri templom homlokzatát és a győri nádorvárosi templomot díszítik. A
háborús években művei tragikus hangsúlyt kaptak, például
Magány
(1944),
Gyermekfej a háború után
(1946). Egyre expresszívebb, nagy feszültségű műveket alkotott -
Figura székkel
(1944-45),
Kentaur,
Szorongás,
Fej
(1957). |
ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL