Az École des Beaux-Arts-on és az Académie Julianon tanult, itt találkozott Bonnard-ral, Sérusier-vel, Maurice Denis-vel és másokkal, akikkel együtt megalakította a Nabis csoportot. 1890 körüli korszakát a leegyszerűsített rajz, erős színek és energikus ecsetkezelés jellemzi. De ez csak rövid életű volt, éppúgy, mint az utána következő fauve-időszak. E korszakából leginkább enteriőrjei méltók említésre. Ezeken többnyire polgári környezetet örökített meg (általában anyját varrás, olvasás vagy pihenés közben), dekoratív színfoltokkal és térbeli feszültséggel.

A Nabis csoport többi tagjához hasonlóan ő is túl akart lépni a festészeten: így például plakátokat, színházi díszleteket és litográfiákat készített. 1894-ben Alexandre Natanson, a Revue Blanche folyóirat főszerkesztője megbízta, hogy kilenc képen örökítse meg a párizsi parkokat. Korai, a Théátre de 1'Oeuvre számára készült díszlettervei elpusztultak, de a Comédie des Champs-Élysées 1913-as díszletei még eredeti helyükön vannak.

1899-ben Ambroise Vollard kiadta Vuillard Tájképek és belsők című színes litográfiasorozatát. Emellett rézkarcokat és fekete-fehér litográfiákat is készített. Néha saját fényképei alapján festette meg a kompozícióit. Alapító tagja volt az 1903-as őszi Szalonnak. 1900 után az intim jellegű festészet konvencionális és könnyebben befogadható formájához nyúlt vissza.