Főleg a science fiction műfajban írt műveiről ismert. A világirodalom egyik legtermékenyebb írója, aki szinte minden létező műfajban alkotott. Nyíltan védelmezte a (nyugati típusú) szocialista nézeteket, sok műve tartalmaz politikai, vagy szociális jellegű utalásokat. Hugo Gernsbackkel és Jules Verne-nel együtt a "science fiction atyjának" tartják.

Wells Kent megyében, Bromleyban, született, Joseph Wells korábbi kertész, akkor boltos és krikett játékos és felesége, Sarah Neal korábbi szolgálólány negyedik, utolsó gyermekeként. A család az elszegényedett alsó középosztályba tartozott. Egy örökség folytán porcelánboltot vásárolhattak, de gyorsan rá kellett jönniük, hogy ez nem lesz jól menő vállalkozás, mert az árukészlet megkopott volt, az üzlet elhelyezkedése pedig rossz. A szerény megélhetést csak más jövedelemforrások segítségével tudták biztosítani maguknak, Joseph például krikett ütőket és labdákat adott el a meccseken, ahol játszott, és a játékért is kapott kisebb-nagyobb összegeket. Hétéves korában, 1874-ben a gyermek Wells eltörte a lábát, hetekre ágyba került és ez a baleset fontosnak bizonyult későbbi sorsát illetően: rákapott az olvasásra, kíváncsivá vált a mindennapi életétől eltérő világokra, sőt megszületett benne az írás vágya. Ugyanebben az évben kezdte el Thomas Morley privát kereskedelmi iskoláját - 1880-ig járt ebbe az iskolába. Korábban, 1877-ben újabb, a család életét erősen befolyásoló baleset történt: apja eltörte a combcsontját, ami véget vetett krikett karrierjének, megfosztva a családot bevételei egy fontos részétől. Anyagi nehézségeik miatt a szülők inasnak adták a fiúkat. 1881 és 1883 közt Herbert a Southsea Drapery Emporium szövetkereskedés inasa volt, ami kevés örömmel szolgált számára. Itt szerzett tapasztalatait az inasok sanyarú sorsáról és a világ javai elosztásának igazságtalanságáról később felhasználta The Wheels of Chance és Kipps című regényeiben. Szülei sohasem voltak különösen jó viszonyban egymással (anyja hívő protestáns, apja szabadgondolkodó volt). Amikor anyja visszatért régi foglalkozásához és szobalány lett egy sussexi vidéki házban, Upparkban, alkalmazásának egyik feltétele az volt, hogy családját nem vihette magával. Ettől kezdve Herbert szülei külön éltek, bár nem váltak el és más párkapcsolatra sem léptek. Herbert nem állta meg a helyét a szövetboltban, majd egy kémikus segédjeként és rossz tapasztalatokat szerzett tanári segédként is, és mindannyiszor – mint később elmesélte – "a rosszpénz visszatért" mondatra érkezett vissza anyjához Upparkba arra az időre, amíg más foglalkozást kerítettek a számára. Szerencséjére az upparki ház kitűnő könyvtárral rendelkezett, és megengedték neki, hogy az olvasásba merüljön. 1883-ban munkaadója elbocsátotta azzal, hogy elégedetlen a munkájával és Wells örömmel vált meg a segédi állástól. Ugyanebben az évben a west sussex-i Midhurst általános iskolájában lett segédtanár, majd ösztöndíjat nyert Londonba, a Normal School of Science nevű tudományos felsőoktatási intézménybe, ahol Thomas Huxleytól, Darwin követőjétől tanult biológiát. Végzősként részt vett a Royal College of Science Association nevű tudományos egyesület megalapításában (1909-ben elnöke is lett). 1887-ig tanult az intézményben heti 21 shillinges ösztöndíjjal. Beiratkozása után röviddel csatlakozott az intézmény vitaköréhez és részt vett a The Science School Journal című tudományos iskolaújság megalapításában is és ebben saját nézeteit is kifejthette az irodalomról és a társadalomról. Sikerrel letette biológiai és fizikai vizsgáit, a kevésbé kedvelt geológiából megbuktatták, ami ösztöndíjának elvesztésével járt. Miután jövedelem nélkül maradt, Mary nagynénje, édesapja unokatestvére vette magához.  

 Wells szerelmes lett a nagynéni lányába, Mary-Isabel Wellsbe és 1891-ben feleségül vette. Wells hamar ráunt feleségére, ezért hamarosan szeretőket kezdett tartani. 1894-ben elhagyta Isabelt egy tanítványáért, Amy Catherine Robinsszért, akivel egy évvel később össze is házasodtak. Boldog kapcsolatuk termékenyítőleg hatott írói karrierjére, Wells a következő években egymás után jelentette meg jobbnál-jobb regényeit. Korai tudományos-fantasztikus regényei a tudományos fejlődés veszélyeire hívták fel a figyelmet. Első regénye, az angliai osztálykülönbségeket parodizáló Az időgép 1895-ben látott napvilágot. A regény főhőse az időgépet feltaláló, Hillyer a jövőben két ellenséges, gyilkos emberi fajt talál. A regény végkicsengése, hogy az emberiség fejlődése, a tökéletes társadalom csak ábránd. A következő évben megjelent Dr. Moreau szigete című regényében Wells szintén a fejlődés veszélyeire világít rá: Dr. Moreau emberek és állatok keresztezésével kísérletezik, szigete telis-tele van szörnyszülöttekkel. Az 1897-ben megjelent A láthatatlan ember című regényének zseniális, de őrült tudósa, John Griffin szintén rosszra használja a tudományt: felfedezésével rettegésben tartja környezetét Wells ugyancsak a jövő veszélyeire figyelmeztet az 1898-ban megjelent Világok harca című regényében, melyben a Föld marslakók általi kolonizációját jövendöli meg. A regényből készült híres-hírhedt Orson Welles rádiójáték 1938-ban igazi tömeghisztériát és pánikhangulatot okozott az Egyesült Államokban. A nőcsábász Wells 1903-ban, második fia születése után elhagyta feleségét. Többé nem házasodott meg, és nem állapodott meg egyetlen nő mellett sem. A szexuális forradalom egyik első harcosává vált: úgy érezte, hogy a viktoriánus társadalom erkölcsi normái megfojtják az egyént, és saját normákat alakított ki. Belépett az új utakat kereső szocialista Fábiánus Társaságba. Útjaik azonban hamarosan elváltak, miután két fábiánus társa lányát is elcsábította. Amber Reevesszel való kapcsolata ihlette a szexuális felszabadulásról írt Anna Veronika (1909) című regényét. Reevesszel való kapcsolatával egy időben viszonyt folytatott egy fiatal újságírónővel, Rebecca Westtel is, akitől Anthony nevű fia született. A századforduló után érdeklődése a társadalmi problémák felé fordult: Kipps, egy jámbor lélek története (1905), Tono-Bungay (1909), Mr. Polly lázadása (1910), Anna Veronika (1909). Az első világháborút elítélte. Mr. Birtling (1916), Mr. Blettsworthy a kannibálok szigetén (1928) című művei az értelmetlen háború feletti felháborodásból születtek. Az első világháború után számos tanulmányt írt arról, hogyan kellene megszervezni az új társadalmat (A civilizáció megmentése, 1922; Új világ a régi helyén, 1924). Járt a Szovjetunióban, találkozott Leninnel és Sztálinnal is. A marxizmust azonban csak mint a tőkés rend kritikáját ismerte el, az új társadalom felépítésére kialakította saját ún. konstruktív szocializmusát. Elképzeléseit mérsékelt reformok útján látta megvalósíthatónak. Figyelme egyre inkább a politika felé fordult, a húszas évek elején munkáspárti parlamenti képviselő lett. Roosevelt elnökkel való találkozása után a jövő letéteményesét egyre inkább az Egyesült Államokban látta. A második világháború, így a bombázások alatt is végig Londonban maradt. A háború az emberiség jövőjét illetően pesszimizmussal, kétségbeeséssel töltötte el, melynek utolsó művében, az 1945-ben megjelent Az ész a csőd szélén című tanulmányában adott hangot.