szonett

Apácának nem fáj soha a zárda,
cellákba boldogok a remeték,
bús zugjaikba diák-csemeték,
takács s leány a rokkánál nem árva,

az is vidám, a méh a napsugárba,
mely tar hegyeknél röpködött elébb,
egy gyűszűvirág szűk kelyhébe lép:
ó, aki önmagát börtönbe zárta,

az nincs börtönben: én is úgy szerettem,
ha megkötött keményen a szonettem,
tartózkodásra és szabályra intvén,

és boldog lennék, ha akadna Szellem,
ki föllázadt a nagy Szabadság ellen.
A versemnek épp úgy örülne, mint én.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása

A szivárvány

Ha fenn a szivárvány ragyog,
megdobban a szívem:
így volt, hogy kezdtem éltemet,
így van most, hogy év évre megy,
így legyen mindig, s meghalok
inkább, ha nem!
A férfi apja a gyerek;
hadd fűzze hát napjaimat
egymáshoz a természet-áhítat.

KÁLNOKY LÁSZLÓ fordítása

táncoló tűzliliomok (1798)

Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak álmatag.
(1. vsz.)

Szabó Lőrinc fordítása

The Daffodils (1798)

I wander'd lonely as a cloud
That floats on high o'er vales and hills,
When all at once I saw a crowd,
A host, of golden daffodils;
Beside the lake, beneath the trees,
Fluttering and dancing in the breeze.
(1)