1927. június másodikán született a Tolna megyei Tamásiban. (Ám családja New Yorkhoz is kötődött: felmenői az ottani Metropolitan Operában dolgoztak, mint jelmezszabók.) 1953-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát. Mesterei között volt Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan és Koffán Károly.

Később tanulmányutakat tett a Szovjetunióban, Ausztriában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, Kínában, Svájcban, Angliában, Németországban és Lengyelországban. Elsősorban illusztrátorként, könyvekhez készített grafikákról volt ismert. József Attila és Shakespeare műveinek illusztrálásával érte el a legnagyobb sikereit. Önálló kiállításai 1964-től láthatók Budapesten, de voltak saját tárlatai Frankfurtban, Prágában, Helsingborgban, Bolognában és New Yorkban is. Az USA-ban 25 éve rendezték az első kiállítását, s utóbb a művész számos képet festett az Egyesült Államokban, amikor itt folytatta egy ideig művészi tevékenységét. Festészetére a vegyes technika alkalmazása jellemző, stílusára a bizánci ikonok és a magyar népművészet hatottak leginkább – a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon szerint.

Számos hazai és külföldi könyvillusztrációs díjat, diplomát nyert. Háromszoros Munkácsy-díjas (1957, 1966, 1970) volt. Kitüntették a belgrádi Arany Tollal 1968-ban. Bécsben VIT díjat kapott 1959-ben. 1986-ban Tokióban a Nemzetközi Andersen Bizottság IBBY-díjjal jutalmazta. A Tommaso Campanella Művészeti Aranyérmét is megkapta. 1969-ben Londonban Bartók-opera rézkarcaiért az Év legszebb Naptára Aranyérmét kapta. 1994. május 13-án hunyt el Budapesten. Emlékére 1996-ban alakult a szintén festő, grafikus ifj. Würtz Ádám elnökletével a Nemzetközi Würtz Alap. 2004-ben, halálának 10. évfordulóján a New York-i magyar főkonzulátus emlékkiállítást rendezett, nevét szülővárosában, Tamásiban általános iskola viseli.

Művek közgyűjteményekben

Ermitázs, Szentpétervár
Fővárosi Képtár, Budapest
Klingspor Múzeum, Frankfurt
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Puskin Múzeum, Moszkva