Auguste Renoir - A hinta

Mióta kezemen veréb
alszik néha, mintha egyet-mást
tüzetesebben értenék,
s nem is azért, mert a meleg has,
áttüzelve a tollakon,
általánosabb létezést hoz
közelünkbe, nem, csak azon
tűnődöm el, hogy szakadékos,

ami egymásmellettiségnek
látszik nagy-általánosan:
jó "rokonok" mit értenének
belőlem, mikor én magam
sem "értem" magam, csak tudom, hogy
nem értelem, hanem idő
kérdése sok minden, de ahhoz
előbb jut az elmélyedő,

aki így időt szabadít fel,
mint aki folyton elidőzik -
mert: miért ne! szeretteinkkel! -,
s azzal ürül, hogy telítődik,
előbb jut az időhöz az, ki
nem rágatja bárkivel ízig;
amikor kell, otthon maradni!
s nem marad fenn este tízig,

ha másnap fél négykor kelünk,
együtt ébredve a madárral,
természetes, hogy nincs velünk,
ki életet más-mire vállal,
vagy - mint mi! - másra kényszerül.
Nézem Renoir Hinta-képét;
valaki, most épp legfölül,
cseppet se úgy néz, mintha néznék,

de úgy se, mint aki jelen van:
- lehet ez hiú piperézés,
haját igazítja, a kontyban
valami nincs jól, de egyéb is,
valami egyéb is lehet,
s ez a valami nem akármi,
annyi csupán, hogy egyebek
is vannak, nemcsak amit látni

lehetne, a jelenlevőket
például, egy férfit, aki
néz a hintán egy nőt, tevőleg
e nő épp hajat igazít,
és közben mosolyog talán,
szemét a nap aligha bántja,
mert az év bár-ily szép szakán
is védi lombok árnya-rácsa:

egyszerűen átszellemült,
s talán a hinta szellemétől?
megszédült és pihenni dőlt
a kötélnek? A fa tövéből
hova néz az a kisgyerek,
egy idősebb úr mosolyogva
hova réveszt tekintetet;
ott vannak mind, ott van a hinta,

mely kétfelé leng bár csupán,
mégis hány és hány szögben állhat
a földdel, mind egymás után
jönnek, és másul, ami másabb
lehet ennél is még: a táv,
a hinta és a föld között, és
ott vannak, négyen, s legalább
négyszer háromféle különbség

van jelen velük, s ezt akár
egy nézés elárulja, készen,
kész az anyag, mely szinte vár,
hogy túljusson egy lendülésen,
akármi légyen ez, s csak az
elevenség, az elevenség
teszi, hogy árny-színes vigasz
mind e sok tündök idegenség.