az eredet

Hangtalan béke honol a vizeken
A szelek hajfonatok
A létezést üvegbúra csend takarja
Tündöklik a tökéletesség

S az eredet megérintett
Pályákra indította a valóságomat alkotó atomokat

Megmelegedett körülöttem a tér
Mélyhangú ősi sámándob lüktetett
rostjaimban
Csillogó sejtekből öröm, hit és bizalom sugárzott
Eközben elképzelhetetlen gyorsasággal utaztam egy gyújtópont felé.
Lobogó szalagok kísértek
Színekkel simították arcomat.

Az éjszakát fel-fel villanó erekként hanghullámok kígyózták be.
Jótékony balzsamként ápolták a csendet.
Én mindennek kellős középen állva
éreztem, hogy ünnepelt vagyok, kiváltságos szolgálattevő, akinek legdrágább égi jutalma a tanulni és dalolni vágyás.
Arcomról visszatükröződött egy
kegyelet teljes végtelenség.

Calgary 2005 november 1.