rózsaszín denevérek

Esernyőszárnyú filozófiák
Suhognak
Ökölnyi fantomok
Pörögnek köröttem

Rózsaszín denevérek

De én csak egyre, megrögzöttként
A mosolyod böngészem
S kibetűzöm belőle a misztériumot
A tölgyerdő nyugtató csendjét
Az első szeretkezés napként izzó öntőtégelyét
A szellem szépségében fogant
Tiszta boldogságot

Pontszerű öltésekkel hímző
Bohém impresszionistának kell lennem
Mindörökre
Osztálykirándulásokról faggatózni
Vallatni a bársonyhangú emlékeket
És fogom a kezed
Hátizsákomban verseskötet

A férfiúi magabiztosság egyetlen jelzőtüze
A szeretet befogadása

Nézd milyen szép a reggeli ködben úszó erdő
Fái közt indázó nap varázsa
Nézd milyen szép ujjaid pihenése
Hívó tenyeremben
Tavaszi hajnalokon
A Mátra a gyújtópont ebben a világegyetemben

S a rózsaszín denevérek
Jelenlétükkel daloló szirének
Örömöt
Önbizalmat
Hazatérést suhognak

Erdő
Rét
Hegy
Mind a hátizsákban
A rózsaszín denevérek elviszik veled
A hangot
A mosolyt
S az alkony páráján lebegve kacéran visszaintenek
Shakespeare szonettek

Calgary 1998 március 3. .