Tisza víz egyre csak hajtja még
Boszorkány szigetünk alkonyát
Rakparti lépcsőkön sarjadó
Diákkor álmoknak dallamát

Tisza víz egyre csak hajtja még
Suhogó szélmalom karjait
Párolgó májusi hajnalon
Ölelő földeknek hantjait

Tisza víz egyre csak hajtja még
Piactér törökméz illatát
Bográcsok távoli füstjelén
Illanó gyerekkor tűz nyarát

Tisza víz egyre csak hajtja még
Tanárok köbe írt kézjegyét
Ünnepek táborok színeit
És azt aki százezerszer visszatért

Tisza víz egyre csak hajtja még
A köd fölött lobogó krónikát
Újszeged őszülő fái közt
Padoknak bevésett sóhaját

Tisza víz egyre csak hajtja még
Ártéri füzesek énekét
Dóm téri árkádok csókjain
Bujdosó ránk talált szép mesét

Tisza víz egyre csak hajtja még
A csarnokban tüzelő arcokat
Az egyetem kapuján bent szorult
Lüktető új világ hangokat

 Tisza víz egyre csak hajtja még
A tablókon álmodó képeket
Utcáknak tereknek ráncait
A titkosan gyógyító éveket