Az üzenet
| Az álom közben bíborvörösre mélyült És úszni kezdett minden dimenzió És az isten Az eredendő obeliszk Ott állt a szírt tetején A fogyó nap szőke sugarai tündöklésbe fonták alakját Fonatos gyűrűben simultak homlokára Így szólt: Te leszel a próféta Hát jól jegyezd meg az üzenetet Értelmét jól fogd fel és hűen add tovább Ezt parancsolom neked Megáldalak a megbocsátás hatalmával A leghatalmasabb hatalommal a mennyek planétáit hajtó erők között Így nyújtom át Két kitárt karral Őrizd féltsd és híven mutasd fel mindenek előtt Tévelygőknek boldogtalanoknak Vidd hírül ezt a példa nélkül álló erőt A gyámoltalan gyarló lelkek így magasztosulnak Tiporva torzult időt Önmagukhoz vezető úton A világhoz eljutnak Hozzám És én szeretem őket A szeretetlenségtől szenvedőket Árvákat Megrontottakat Tagadókat És kitagadottakat Mert az élet értük van És az ÉLET ÉN VAGYOK Mind tudja jól ki az elmúlást kérte S cserébe csöndbe fúlt szívhangját ígérte Most pedig ereszkedj Ereszkedj le térdre Borulj le hát itt A kezdetek tetején És könnyezd ki a félelmet magadból Könnyezd ki a csábítást A gyengeséget Az ármányt Mindent ami éget Sírj Zokogj Rianjon a béklyóba zárt idő A fenséges űr Szentenciák Próféták Mítoszok Minden Ami jelen Múlt És jövő Most fordulj És indulj Vissza ne nézz De emlékezz Légy pap Vagy máglyán vesző vértanú Szüntelen taníts Ezt el nem hagyhatod S legyen utódod Ki felveszi a legfőbb küldetést Majd ő adja tovább a valódi szózatot Hogy sötétségbe soha ne süllyedjen A lelkekért lüktető Melengető világ A próféta megindult a horizont felé Hogy időben érkezzen a derülés Az ébredés elé |
Calgary, 1993 január 30.