Csendvariációk

Bús percek magánya, magába olvaszt a csend,
megkomponálja szimfóniáját,
amit már senki mégse hallgat,
bárhova megy, úgy fogadják, mint egy idegent.

A csend űzi kisded játékait,
mint svindler a kártyaasztalnál
nála van mindig minden ász,
és a végén ő oszt megint.

Már csak a csend őrzi emléked,
ha kiáltok, távol vagy,
de feledni nem tudlak,
belül őrizlek, mint egy rémképet.



Dermedt délután, megfagyott csend.
Hosszú álmot álmodom,
a világ lett mákonyom.
Őskáosz helyett tervezett rend.