Victor Vasarely - szigorú, világos gondolkodású, energiával teli ember volt. Az elegáns, magas termetű, pécsi születésű művész tökéletesen beszélt franciául, igaz, "ellenállhatatlan" magyar akcentussal. A humor, a villámgyors replikák, a szójátékok embere volt. Tetszettek neki a nők, főként a szőkék, de minden csak a művészet után következett. Napjait az egészséges életmód jegyében pontosan beosztotta. Ugyanabban az órában kelt és feküdt. Félórát engedélyezett magának az evésre, negyedet a pihenésre. Csak egy fél pohár bort, fél csésze kávét ivott meg egy fél kiskanál cukorral. Formában akart maradni. Egy gyengéje volt, a csokoládé, amelyet titokban kóstolgatott. Imádott dohányozni, de csak három cigarettát szívott el naponta. Csak idős korában, menye biztatására hagyott fel számolásukkal. Hobbija a teke volt, ha nem volt partnere, egyedül játszott. A jobb keze volt ő, a bal az ellenfélé. Az igazi szenvedélye azonban a sakk volt. Csalni is képes volt, hogy ne veszítse el a partit. Nem szeretett utazni, vakációzni. Amikor nyaranta délre költöztek, három kamionnyi munkát vitt magával. A házban, ahol élt, minden szürkére volt festve, színt csak a falakra akasztott képei adtak. Egyszerű, fából készült bútorait ő maga tervezte. Fürdőszobájában példás rend uralkodott. A flakonokat nagyságuk és színük szerint állította sorba. Műhelyében is rend volt. Szerette a természetet: annet-i műhelye egy nagy parkra nézett, és vele voltak az állatai, három világos szőrű cocker spaniel és egy Johnny névre hallgató bézs macska. Ez utóbbit Johnny Hallyday után nevezte el, de nem érdekelték a zenészek. Csak Bachot hallgatott, munka közben őt sem.

1982ben gondolatai csokrát könyvben örökítette meg. Tartalomjegyzék alapján alcímei: Bevezetés; A kozmosz és az istenek; A természet és az élet; A megismerés; Az ember a társadalomban; Tudás és kultúra; Tanulás; Közgazdaság; Politika; A túlhaladott természet; A küzdelem ösztöne; Optimizmus; Árnyék és fény; A haladás ára; "Minden mozog"; Relativítás; Bölcsesség és Morzsák 1-3..

>> GEA <<

BEVEZETÉS

Az ember egyszerre minden és semmi..

Ennek a könyvnek elég szokatlan a műfaja. Forrásai halvány iskolai emlékek, újabb keletű olvasmányaim, a mindennapi híráradat, saját korábbi írásaim, végül azok a műhelyjegyzetek voltak, melyeket mintegy naplószerűen vetettem nagy számban papírra. De megírására késztetett az is, hogy festészetem hosszú kihordási ideje alatt korunk s általában a világ eseményeinek tanújaként számos megfelelést tapasztaltam a valóság és absztrakt alkotásaim között. Hogy az igazságok viszonylagosak, hogy a kényszerűségek és az örömök egymást kiegészítően kölcsönösek, minden területen nyilvánvalóvá vált előttem. Úgy éreztem, hogy plasztikai életművemet pótlólagosan még nyelvi formában is meg kellene fogalmaznom. Ez azonban, minthogy az írás nem mesterségem, nehéz feladatnak látszott. Kiindulásképpen egy költött dologhoz folyamodtam. Elképzeltem, hogy van egy bolygó, amelyik teljesen megegyezik a miénkkel. Ugyanaz a kora, a tömege, a forgási és haladási iránya, a légköre és a bioszférája, ugyanolyan rajta az emberiség és a civilizáció. A két testvérbolygó a Naptól egyenlő távolságra van, ám az ellenkező oldalon, tehát nem láthatják egymást. Egyszer az én űrbeli hasonmásom kikötött valahogy a mi Földünkön.

Otthonosan érezte magát, s amint jobban szétnézett, meglepődve tapasztalta, mennyire hasonlít a két bolygó egymáshoz. Földünk nyelveit, jeleit, szimbólumait nem ismerte, így hát pártatlanul igyekezett eligazodni a vallási, ideológiai, filozófiai és politikai nézetek őserdejében. A földrajzot és a történelmet sem ismerte, vagyis a különböző zászlók alatt fölvonuló, egymással szemben álló személyeket és csoportokat ugyanolyan pártatlanul szemlélte. Végül mindenkivel azonosult, származására és hovatartozására való tekintet nélkül. Egy napon aztán bekövetkezett a teljes átlényegülés, s ez a valaki, akit csak elképzeltem, azzá vált, aki én magam vagyok: e könyv szerzője ettől fogva már nem volt földi lény...

De milyen írásformát válasszak, hogy megmaradhassak a magam szabta szűk keretek között? A nyomtatásban megjelent kulturális anyag nagysága és gazdagsága, a végtelenül sok téma, melyekről beszélni lehetne, az új szavak, a kifinomult terminológia, a hivatkozások és idézetek tömkelege zsúfoltan halmozódott föl agyamban. Valami rendkívül egyszerű stílust kellett találnom, hogy mindenki megérthessen. - Tisztában vagyok tudásom végességével, de hát kié végtelen? A világ mérhetetlen sokszínűsége láttán a hozzá nem értés bocsánatos dolog, a naiv megközelítés szinte óhatatlan. Én mindenkihez szólok, tudóshoz és iskolázatlanhoz, mérsékelthez és szélsőségeshez, fiatalhoz és öreghez egyaránt. Igyekeztem a tartalmat személytelenné tenni, minden igazsággal számolni, s az emberiségről teljes eszme - képet formálni. Lehetséges ez egyáltalán? Úgy hiszem, a természet kényszerítő ereje ellenére is sikerült kibékítenem magamban az ösztönt, az érzelmet és a józan észt. Amit itt leírtam, az bizonyít és bizonytalanít is egyszerre. Mindenki joggal érzi majd úgy, hogy személyesen neki szól, de gondolkodásra is készteti: éppen ezt a célt szeretném elérni.

Ez a könyv nem kíván meggyónni, híveket toborozni, valamilyen viselkedési formát elfogadtatni. Szerzője tisztában van azzal a végzetszerűséggel, hogy minden ember a saját életéért, a saját igazságáért harcol. - A mindenség azonban a könyörtelen harcok ellenére is helyre fogja állítani a maga egyensúlyát és egységét.

A görög mitológiában a megszemélyesített Földet GEÁNAK nevezték: ez ennek a munkának a címe.

A MEGISMERÉS

A tudás - Ismereteink határai
A tudomány és az ember - A tudományok
A matematika
Az ismeretterjesztés

Hinni és tudni két különböző dolog. Az emberek végtelen sok kérdést tettek föl, de sohasem kaptak mindegyikre választ. A tudás a végtelen számhoz hasonlít, mindig marad benne egy ismeretlen rész. Míg csak ember lesz a földön, a tudás sikereken és kudarcokon keresztül váltakozva fog fejlődni. - Az ismeret nem más, mint milliónyi, közkinccsé vált emberi értelem halmaza. - Egyetlen ember tudása parányi dolog, ha az emberiséghez hasonlítjuk, mely állandóan gazdagodik. Valamennyi gondolkodó ismereteinek szintézise különb igazságot eredményez, mint egyetlen ember mégoly globális tudása. Az egónak vége, megszületett az egyetemes. A tudás szelektív szüntelenül meghaladja önmagát, s csak részben folyamodik a múlt ismereteihez. A függőleges ismeret mély, de konzervatív; a vízszintes felületes, ám dialektikus. A fizikai világnak megvannak a maga abszolút törvényei. Az ember csupán nyelvi kifejezéseinek sokoldalú rácsán keresztül képes magyarázatot találni rájuk. A tudományok apró elemekből álló óriási területe hipotézisekre, elméletekre és törvényekre oszlik, mely a maga egészében a kísérleti, alkotó és gyakorlati technológia számtalan ágát látja el. A különböző tudományoknak, ha közös nevezőre akarják hozni az általános és pecifikus ismereteket, egymással való versengésük mellett meg kell állapodniuk bizonyos pontokban, amelyek vitán felüli állandó elemeken alapulnak. A matematika, ez az örökké lezáratlan tudomány valamennyi általános emberi tevékenységgel kapcsolatban van, különösen az alapkutatással. A fontosabb találmányok az ismeretterjesztés révén válnak a tömegek szellemi és fizikai táplálékává. - Az emberek örök időktől fogva prédikálnak és írnak. Lehetetlen ekkora - részben fontos, részben elhanyagolható vagy hamis - ismerethalmazt befogadni. - Új találmányok és elméletek szüntelenül születnek. Megértésük, terjesztésük, elfogadtatásuk, lefordításuk időt igényel. Mihelyt hozzáférhetőek lesznek, egy időre részlegesen érvényben is maradnak. Az oktatás az örökölt, eredeti mivoltától eltérő vagy túlhaladott tudásra épül. Ehhez járulnak a szédítő iramban duzzadó új ismeretek. Hogy megérthessük a világot, ki kell szűrnünk belőle a lényeget.

Az ismeretterjesztők legnagyobb érdeme, hogy közérthető nyelvet dolgoznak ki a mindenség természeti jelenségei és az ember mesterséges hódításai számára. A tudomány a tudósok ügye. A nagyközönség csak végkövetkeztetésekre kíváncsi, melyeket aztán költői, festői vagy zenei nyelven is ki lehet fejezni.

 OPTIMIZMUS

Igen - de
Példák kedvező változásokra
Szeretni a jelent

A fejlett társadalmakban a strukturális megrázkódtatások elkerülhetetlenek, de társadalmi hasznuk - új tevékenységi formák bevezetése és a fogyasztás növekedése - megint egyensúlyba hozza ezt a mindig mozgásban levő állapotot. Gyilkos harcok - hol nyíltan, hol alattomosan - minden területen jelen vannak, ám lassan, alig észrevehetően versengésszerű szembeállássá alakulnak. A politikai perpatvarokból árnyaltabb vetélkedések lesznek. A különböző szolgáltatások - közlekedés, köztisztaság, egészségügy, biztonság, víz, gáz, villamos áram, telefon, rádió, televízió, hírszolgáltatás, közoktatás, könyvtárak, múzeumok, adatbankok - súlyos terheket rónak ránk, de megannyi munkalehetőséget is jelentenek. Elég egy sztrájk, hogy megérezzük, milyen pótolhatatlanok ezek a vívmányok. A képzett káderek száma nő, a kétkezi munkásoké csökken. A nagy vagyonnal bírók neve lassan beolvad a pénz névtelen hatalmába. Bizonyos prosperitás minden vészjósló tünet ellenére változatlanul fennáll. A sokaság új öntudata van születőben. Az évszázadosan uralkodó ipar helyzete megingott. Apró ötletek óriási változásokat idézhetnek elő. Az egyének helyzete szüntelenül javul. Ennek, pedig az általános színvonal fogja hasznát látni. A közkincseket társadalmi - kulturális úton hoztuk létre. A szolgáltatások igazságos irányítása az egyik legfontosabb dolog. A haladást elfogadni annyi, mint fiatalnak maradni, visszautasítása, pedig betokosodást jelent. - A konzervativizmus, még ha látszólag csupán a hiedelmekre, a kultúrára, az erkölcsre, a hagyományra vagy a szokásokra korlátozódik is, a köz - és magánszolgáltatásokon keresztül hallgatólagosan és képmutató módon elfogadja a modern élet minden vívmányát. A fiatalok nagyobbak, szebbek, egészségesebbek, informáltabbak: innen aggodalmuk a jövőt illetően és innen az oktatás, az erkölcs és a kultúra idejétmúlt formáinak elvetése is. A munka nélküli fiatalok és a nyugdíjasok száma igen nagy; a semmittevők, a kitaszítottak és a bűnözők ennek csak parányi részét alkotják.

Szeressük a múltat, leginkább azonban a jelent és a jövőt! Tudnánk - e vajon élvezni az ősi kultúrákat a jelen kínálta higiénia és komfort nélkül? Ne utasítsuk vissza a divatot, célunk azonban a stílus legyen! Hallgassunk meg, nézzünk meg mindent, de csak a nagy állandókat jegyezzük meg belőle, melyekre az egész civilizáció épült.