2008. december 15.

Az öt európai várost megjárt Vasarely -gyűjtemény visszatért Pécsre. Vele együtt jött Pierre Vasarely, a pécsi születésű mester unokája is. Továbbá több mint húsz, gyűjtőktől származó mű a kezdeti évekből. Így most Pécsett az újabb alkotásokkal gazdagított gyűjtemény, a művész feleségének, Claire Vasarelynek, valamint festő fiának, Jean Pierre Vasarelynek a művei láthatók együtt. Az unokával, Pierre Vasarelyvel nagyapja op-art remekei társaságában találkozhattunk. Szemmel látható, hogy a nagy elődhöz hasonlóan otthonosan érzi magát nálunk.

– Ez szinte természetes – mondja – hiszen a család mindig is magyarként élt. Asztalunkon ott volt a kolbász, a körözött, a tokaji és az egri bikavér. Nagyapámék és apámék jól tudtak magyarul. Ha azt akarták, hogy más ne értse, mit beszélnek, magyarul társalogtak. Ez volt a család titkos nyelve. Most, hogy rám bízták az Európai Kulturális Főváros - védnöki szerepkört, gyakran eszembe jut, hogy 1986-ban, amikor először jártam nagyapámmal Magyarországon, Pécsre is eljöttünk, és végigjártuk vele a várost. Bármerre mentünk, éreztem a meghatottságát, holott már kisgyerekként elkerült innen. Számára a négyéves koráig való ittlét életre szóló gyökérzetet, élettapasztalatot jelentett. Úgy érzem, megörököltem ezt a kötődést. Azt gondolom, a Vasarely - művekkel lehet a legjobban, leghatásosabban pécsiként megjelenni a világban.
– Mi az igazi jelentősége ennek a gyűjteménynek?
– Az, hogy egyedülálló a világban. Az aix-en-provence-i kiállítás a képek örökösödési problémái miatt egyelőre megszűnt. A budapesti bemutató kisebb a pécsinél, így most itt látható az egyetlen átfogó Vasarely - kiállítás a világon.
– Mit szólnak ehhez a franciák?
– Franciaországban nagyapám ma is a korszak egyik legelismertebb művésze. Születése századik évfordulója kapcsán egy modern vizuális nyelv megalkotásáért, egyben korszakalkotó életművéért ünnepelték. Legutóbb róla neveztek el Párizs központjában egy rangos kiállítóteret. Az itteni gyűjtemény jellegzetessége, hogy ezt még ő maga állította össze. Nem alkalmi piacokon összevásárolt kollekció ez. Igazi életmű-bemutató.

Forrás: www.bama.hu

Győző

Nagyapám, "Győző", ahogy őt felesége, Claire (Spinner Klára) és fiai, André, Jean-Pierre és én hívtuk magunk közt, szerette felemlegetni Magyarországot, Pécset, szülővárosát, melynek történetét oly jól ismerte. Victor Vasarely tanúságot tett arról, mihelyt ezt megtehette, hogy mi volt a szellemi poggyásza, amikor 1930-ban, 24 éves korában átköltözött Párizsba. Nem 22 éves volt akkor, hisz 1906-ban született és nem 1908-ban – mely utóbbi évszámmal olykor kacérkodott. Visszaemlékezett elemi iskolájára, kedvvel emlegette a polgári iskolát, mely középiskolának felelt meg és az orvosin töltött rövid idejét. Vonzotta a művészet, Bortnyik Sándor, a nagy magyar mester iskoláját választotta, aki fontos tanulmányokat közvetített a weimari Bauhaus School-tól a Budapesti Műhely Akadémiába. Három év kemény tréning után Bortnyik felövezte őt az alapvető principiumokkal, melyek saját alkotóművének oszlopai lettek. Vasarely elsajátította mindazokat a technikákat, melyek sikereit előmozdították elsőnek a hirdetés szakmában, később a vizuális művészetben. Itt találkozott Victor Vasarely Claire-rel, a tehetséges tanítvánnyal, akit nőül vett, és aki felhagyott saját alkotó munkájával annak érdekében, hogy férje munkájának szentelhesse életét, egészen 1990-ig, annak haláláig.

Victor Vasarely nemzetközi hírneve, vizuális művészete révén 1955-től datálható; 1970-ben Gordest, 1976-ban Aix-en-Provencet és Pécset, 1986-ban Budapestet nevezte ki művei otthonául, melyhez hozzáadódik a French Foundationnek és két magyar múzeumnak juttatott néhány mű. Ily módon kifejezhette háláját annak a két országnak, melyek legkedvesebbek voltak számára; az első felébresztette benne a gyökerei iránt érzett büszkeséget, a másik képessé tette őt arra, hogy életét kizárólag a művészetnek szentelje. Vasarely életműve egyetemes: egy olyan formanyelven mutatta be a "forma-szín" elméletet, mely mindenki által érthető lett. Mivel származásának nyelve és néphagyomány mindig érdekelte őt, számos műve magyar nevet visel, noha fogadott hazájának többszínűsége mindig befolyásolta őt.

Ennek az utazó kiállításnak állomásai:
- Regional Cultural Centre & Glebe Gallery, Donegal : July-August
- Vasarely Fondation of Aix-en-Provence : September-October
- végül: Pécsi Vasarely Múzeum : November-December

E három európai intézmény kezdeményezésének fejezzük ki köszönetünket, elsősorban a magyar múzeumnak valamint több magánszemélynek. A Vasarely kreációk tehát újra elkápráztathatják és vizuális élményekkel gazdagíthatják a közönséget.

Feleségem, gyermekeim és jómagam 2005 húsvétját Mireille és John nevű barátainknál tölthettük Ardarában, mely alkalmat adott nekünk Donegal megismerésére. Következésképpen igen meleg szívvel térek vissza ehhez a szép régióhoz, melyet Victor Vasarely is megkedvelt volna, hiszen olyan közel érezte magát a természethez, melynek bizonyítéka a "Belle Isle" periódus. Ez egy breton sziget, mely megfelelhetne Vasarely Írországának.

Köszönetem fejezem ki: a Pécsi Vasarely Múzeumnak és igazgatójának, Dr. Sárkány Józsefnek, ki a kiállítás gerincét adta; a Vasarely Foundationnek, adminisztrátorának: Mr. Xavier Huertasnak és nem felejthető Mr. Jacques Mandelbrojt sem, vizuális művész barátom Marseillesből, aki nélkül nem találkoztam volna Mr. Adrian Kellyvel és John M. Cunninghammel, a Letterkenny Múzeum és a Glebe Gallery kurátoraival. Lám, ők voltak azok, akik 2008-ban az Op-art atyját oly hamar és készségesen honorálták.

Pierre Vasarely