Ha különböző magasságú hangokat szólaltatunk meg egymás után megfelelő ritmusban - egyszólamú zenéről beszélünk. Ha két vagy több hang vagy dallam azonos időben csendül össze, akkor többszólamú zene születik. A fejlődés során ez kétfelé ágazott. Az egyik ág az úgynevezett homofon szerkesztésű többszólamúság. Ebben egy vezető szólam van, a többi ennek alárendeltje, ezzel párhuzamosan halad, mintegy kíséri azt. A többszólamúság másik fajtája a polifon szerkesztés. Itt - ellentétben a homofon többszólamúsággal - valamennyi részt vevő szólam önállóan él, egyenrangú. Ez a kétféle szerkesztés Európa zenetörténetében végig kimutatható.  Bármilyen többszólamú zenéről is legyen szó, az vagy homofon vagy polifon szerkesztésű. Közös vonásuk, hogy az összecsendülő hangok, szólamok mindkét esetben harmóniát alkotnak. Ha egy hanghoz egy másik hozzáillő hang társul harmónia keletkezik. Ha még egy vagy több, akkor színesebb lesz a harmónia. Társulhat valamely hanghoz egy vagy több, vele össze nem csengő, ún. disszonáns, vagyis föloldást igénylő hang is. Hang, ritmus, harmónia a zene alapanyagai. Nézzük, milyen építőelemeket lehet ezekből alkotni. A legegyszerűbb a motívum. Ez a legkisebb, a beszéd szavaihoz hasonlítható önálló zenei egység. Az összekapcsolt motívumokat, amelyek kérdés-felelet módjára társulnak - periódusnak nevezzük..

A következő lényeges formaalkotó elem a téma. Gyakran halljuk ezeket a kifejezéseket: főtéma, melléktéma, rondótéma, versenymű témája. A téma valójában motívumokból összeállított, jól felismerhető, a zeneműben többször is visszatérő dallam. Egy versenymű több tételből áll. Egyes zenei műfajok szerkezetében a tételek olyan lezárt egységek, amelyek egyenként önállóak ugyan, de a zeneműben szervesen összetartoznak. A tételek száma többnyire 3-4, de lehet több is. Megismerkedtünk eddig a zeneművek építőköveivel. Ahhoz, hogy mindezek helyes arányban, különböző formákká ötvöződjenek, olyan zeneszerzőkre van szükség, aki az ismertetett építőköveket más-más ritmusú és melódiájú összekötő, átvezető vagy lezáró dallamszakaszokkal együtt művészi alkotássá formálja.