ELŐSZÓ

Nem tudom Nektek, akik olvastok, mit jelent a zene. Azt tudom, én mit érzek, ha meghallok egy szép dallamot. Összeszorul a szívem a gyönyörűségtől. Kitágul idő és tér, eltűnik gond és bánat, eltűnnek a mindennapi élet praktikus szükségletei, nem látom ki és mi van mellettem, belefeledkezem a muzsika által teremtett világba, érzelmeim vezetnek valami misztikus, csodás végtelen békébe...

Zene nélkül keveset érünk, nem ismerhetjük meg az igazi boldogságot, melegséget, jóságot. Szavakkal talán ki sem fejezhető. Ősi kínai mondás: "Amelyik otthonban zene szól, ott apa és fiú között szeretet honol, s ha a nép is zenél, harmónia uralkodik az emberek között." A zene az, ami átsegít mindenen, engem elvarázsol. A zene nyelvét a legkülönbözőbb nyelven beszélő emberek is megértik, a lélek legmélyebb érzéseihez is utat talál, helyettünk örül, sóhajt vagy sír. Ha ideges, ingerült, netán dühös vagyok - Beethovent hallgatok, levezeti mérgem, megnyugtat. Mozart zenéje számomra életöröm, boldogság, derű, harmónia és vidámság.

Emberi tulajdonság a kíváncsiság. Így természetes, hogy többet szeretnénk tudni arról, ami ennyire elvarázsol. Ehhez szeretnék hozzásegíteni mindenkit, akit érdekel, hogy miért olyan szép a zene.

Bevezetőmet Kodály Zoltán szavaival zárom:

"A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."